5+1 film, amit kötelező megnézni októberig!

1. A majmok bolygója 2 (július 17.)

Hollywood görcsös remake-mániája az utóbbi években csak egyetlen jó filmet szült: a 2011-es A majmok bolygóját, amiben az Alzheimer-kór elleni gyógyszer kifejlesztéséhez felhasznált majmok kitörnek a kísérleti laborból, az embereket pedig elkezdi tizedelni az Isten-komplexusos tudósok vírusa, amire a szuperintelligens makik már immúnisak.

A posztapokaliptikus folytatásban a vírusfertőzést túlélt emberek két táborra szakadnak: a militáns Dreyfus (Gary Oldman) háborúzni akar a lovagló-lándzsarázó csimpánzokkal, míg Malcolm (Jason Clarke) inkább kibékülne velük. A főmajmot, Cézárt most is Andy Serkis alakítja, akinek most már tényleg kijárna egy Oscar Gollam, King Kong meg a többi digitális lény megformálásáért.

2. Jupiter felemelkedése (július 31.)

Lehet, hogy sokszor elsütöttük mostanában az „év sci-fije” jelzőt, de Wachowskiék új blockbustere elég erős induló lesz a címért vívott harcban. Igaz, a testvérpár a Mátrix után már nem tudott semmi maradandót alkotni: a kungfubalett folytatások és a Speed Racer totális mellényúlás lett, a V for Vendetta és a Felhőatlaszt pedig már nem lett akkora kultfilm, mint '99-ben a Mátrix.

A Jupiter felemelkedése egyébként nagyjából arról szól majd, hogy a távoli jövőben egy dögös vécépucoló lány (Mila Kunis) rádöbben: valójában ő a Föld királynője, és egy rakás rosszarcú figura meg akarja ölni emiatt. Szerencsére segít neki egy űrelf fejvadász (Channing Tatum) és Sean Bean is, aki jó eséllyel itt is meg fog halni.

3. Lucy (augusztus 7.)

Íme egy újabb „év sci-fije”-jelölt, a műfaj másik nagy veteránjával, az Ötödik elemmel filmlegendává váló Luc Bessontól, aki szokás szerint egy női akcióhőst dob be a férfiak tesztoszteronszagú világába.

A Lucy elsőre Besson korábbi filmjeinek, a Nikitának és az ötödik elemnek a mixe: a drogfutár főhősnő (Scarlett Johansson) gyomrában ugyanis némi verés hatására feloldódik a leszállítandó cucc, így egy gyorsolvasásra és egyéb elmetrükkökre képes kungfubajnok Terminatrix lesz belőle.

4. Az emlékek őre (augusztus 14.)

Jeff Bridges is sci-fivel jelentkezik idén, nem is akármivel: Az emlékek őre (helyesebben az alapjául szolgáló, 1993-as regény) minden Éhezők viadala-történet alapja, a posztapokaliptikus tini sci-fik ősanyja.

A történet főszereplője egy tinédzser  (Brenton Thwaites) , aki egy utópisztikus, szürke társadalomban él, ahol semmi izgalmas nem történik vele. Ám itt jön a Mátrix-csavar: jön egy különc figura (Jeff Bridges), aki egy süppedős bőrfotelben ücsörögve elmondja neki, ő lesz a Kiválasztott, azaz a címbéli  Emlékőr (eredetileg: The Giver), aki a társadalom kollektív emlékezetét őrzi majd, és tudni fogja a múlt sötét titkait és a jövő veszélyeit is. A filmben egyébként szerepel  Katie Holmes, Alexander Skarsgård, Taylor Swift és Meryl Streep is.

5. A feláldozhatók 3 (augusztus 22.)

Annyi hollywoodi nagyágyú és vhs-filmes ikon fog szerepelni az idei év legjobban várt akciófilmjében, hogy ha mindannyiukat fel akarnánk sorolni, nem is maradna hely a tartalomismertetőnek. Igaz, a The Expendables 3 sztoriját nem is nagyon lehet még tudni.

Csak annyi biztos, hogy Sylvester Stallone ezúttal Wesley Snipest, Antonio Banderast és Harrison Fordot válogatta be a mókacsapatba Arnold Schwarzenegger, Dolph Lundgren, Jet Li és Jason Statham mellé, hogy együtt rúghassák szét az aktuális főgonosz, Mel Gibson seggét. Bruce Willis nélkül, mert őt a bunkó zsugorisága és egy pár milliós gázsivita miatt kidobták a filmből.

+1. Sin City: Ölni tudnál érte (augusztus 22.)

Akik Christopher Nolan Sötét lovagját tartják minden idők legjobb képregényfilmjének, általában megfeledkeznek arról, hogy 2005-ben volt egy Sin City című film is, ami után még azok is a film noir műfajról áradoztak, aki életükben nem láttak még egyetlen Bogart-filmet sem. Tarantino legjobb tanítványa, Robert Rodriguez ugyanis elképesztően ütős filmmé gyúrta össze Frank Miller három, külön-külön is brutálisan jó képregényét.
A Sin City 2-ben is egy eredeti, 1993-as Frank Miller-klasszikus, a Ölni tudnál érte lett megfilmesítve: Marv (Mickey Rourke) és Dwigth (Josh Brolin) kibeleznek egy komplett magánhadsereget, hogy elbeszélgethessenek egy kicsit a femme fatale Ava Lorddal (Eva Green). Igaz, aggodalomra adhat okot, hogy a másik két minitörténetnek (Joseph Gordon-Levitt összeverése és a dögös Jessica Alba bosszúja Bruce Willis haláláért) nincs képregényes eredetije, márpedig Miller ezredforduló utáni alkotásai eléggé harmatosak (lásd: Spirit, 300 2).

forrás: index.hu

Trailer - Constantine

Ez mennyire jó lesz már...

Blood Diamond (2006)

Véres gyémánt

A 2000-es évek közepén kezdődött egy olyan mozis éra, hogy ha "Titanic" Leo szerepelt egy filmben, azt rögtön az egekig marasztalták a kritikusok. Én és a barátaim ezt akkor még igen kétkedve hallgattuk...

"Afrikában szinte hagyomány, hogy ha valami értékes dolog kerül a felszínre, az a helyieknek halált és 

kínszenvedést okoz."

Filmünk esetében ez a gyémánt, amit a lázadók rabszolgasorsba kényszerített társaikkal fejtetnek ki és eladva, annak árát rögtön fegyverre költik.
Solomont (Djimon Hounson) is egy ilyen bányába hurcolják a családjától elszakítva, de szerencséjére vagy szerencsétlenségére egy méretes drágakő akad a keze ügyében, amit gyorsan elás, mielőtt a kitör a háború a táborban. A börtönben együtt raboskodik Danny Archerrel (Leo), aki egy igazi simlis alak, hiszen fegyverkereskedésből és gyémántvadászatból él Siera Leonéban. A két lecsúszott életút ezen ponton összeér és együtt indulnak Solomon családjának megkeresésére, cserébe Acher meg akarja kaparintani a követ.

Zwick tökéletesen lavíroz a dráma és akció zsáner között, csúcsformába lévő színészei igazán kitettek magukért.
DiCaprio talán itt vetkőzi le először kisfiús stílusát és nő fel a színészóriások közé. Rég láttam (és hallottam) már olyan művet, amibe ilyen összhangba lenne a film zenéje a történettel, James Newton Howard zseniális dallamokat komponált a vászonra.

Mindenképpen látni kell, mert a mozi minden egyes képkockája iszonyú hatásosan mutatja be az afrikai nép küzdelmét és szenvedését.

Non-Stop (2014)

Bill Marks (Liam Neeson) légimarsallnak több, mint száz utast kell megmentenie az esemesező' terroristáktól. 20 percenként ugyanis mindig meghal valaki, hacsak nem utalnak át 150 millió dollárt egy bizonyos bankszámlára. És mivel az állami szervek itt is lassan reagálnak, az utasok elkezdenek hullani.

Nem mondom, hogy a sztori újdonság. Sem Neeson, mint akciósztár. És hogy a történet logikai bakiktól mentes lenne. 

De azt igen, hogy én bizony végig izgultam a filmet. Tényleg sekélyes a gépeltérítők motivációja (konkrétan vicc) és a főszereplő is kissé unottan hozza a lerobbant, alkesz', de még mindig biztoskezű zsarut, ettől függetlenül a szűk térben időre rohangálós dramaturgia működik, izgulhatunk szinte az utolsó percekig.

Persze ez a film hátránya is egyben, másodjára már, hogy minden kiderült, nem fogom megnézni, semmi extra nem lenne már benne.

Szóval egyszer simán nézhető kategória.

Dog Day Afternoon (1975)

Kánikulai délután

Sydney Lumet tökéletes színészvezetésbe remekül passzolt Al Pacino szerepei iránti alázata, kettejük közös munkái a mai napig filmművészeti gyöngyszemek.

Sal (Al) és Sony (John Cazale) két kezdő bankrabló egy kánikulai délutánon lép be egy aprócska New York-i bankban. A széftörők 10 percesre tervezett akciójuk balul sikerül, ezért hosszú órákra a pénzintézetben ragadnak. Mivel főszereplőink jóravaló emberek, ezért hamarosan összebarátkoznak az alkalmazottakkal, majd a nap előre haladtával egyre több amerikai kezd el szimpatizálni velük. E közben Sal egyre jobban érzi magát a röpke hírnévben, a csetlő –botló rendőrség számár viszont egyre kínosabb az ügy. 
Csekély cselekményű, de annál keményebb atmoszférával rendelkező művel van dolgunk, amely többnyire zárt térben játszódik. 
Lumet bizonyítván nagyságát, itt is a karakterek szociális hátterének bemutatásával alkot nagyot. A két főszereplő színészóriás pedig iszonyú intelligenciával hozza a társadalom pereméről lecsúszott embereket. 

Legfőképp azoknak ajánlom, aki szerint Al Pacinonak már vagy öt szobrocskája kellene, hogy legyen!

Better Living Trough Chemistry (2013)

Először is nagyon bírom Sam Rockwell-t. Akármiben játszik, nálam plusz ponttal indul. Ez van. 

Ebben az Amerikai szépség-utánérzésben egy szürkébbnél is szürkébb patikust játszik, akinek nincs önálló élete, az van, amit az asszony (Michelle Monaghan) akar és akkor, amikor az asszony akarja.

A fia és az apósa - aki egyben a  patika tulajdonosa - szintén semmibe veszik. Aztán megjelenik az életében a dögös nagy Ő (Olivia Wilde) és rájön, ő a király. 

A patikában hegyekben áll a bogyó, hogy gyorsabb, erősebb, okosabb legyen és jobban teljesítsen az ágyban. Mármint a szeretőjével, nem a feleségével.

A film meg sem próbált drámai lenni, egy percet sem sajnálkoztam Rockwell csetlés-botlásain, az öregedő, motiválatlan családapa zsáner végképp Kevin Spacey-é maradt. 

Próbál tolódni a vígjáték vonal felé, de a helyzetkomikumok nem elég kidolgozottak. Ha már feldobjuk a labdát (férjgyilkosság, feleség lealázása hazai pályán, após szívatása), akkor az illik le is csapni. 

Nagyon az arany középúton járt a rendező, a vége is nagyon bátortalan volt. Nem kell mindig a kiszámítható, boldog vég. Én Rockwell miatt néztem meg, aki nézhető kategóriába emelte a filmet.

Captain Phillips (2013)

Philips kapitány

Aktuális politikai helyzet vászonra vitelében nagyon járatos rendezőnk esete az erős alakítások fejedelmével.

A kétezres évek közepén a szomáliai partoknál egy rég elfelejtett veszedelem üti fel a fejét.
A harmadik világbeli szegényebb réteg a túlélésért való küzdelmében kénytelen a békés kereskedelmi hajók kifosztására specializálódni. Philips kapitány (Tom Hanks) már az aktuális útja elején megtapasztalja a félelmet, amit a harcban járatlan legénység érez. Eleinte rutinjával és vasszigorával még le tudja győzni az ellenséget, csatát nyer de a háborút elveszíti.
A merénylők a hajóra jutva viszont egy dologgal nem számolnak, főhősünk rafináltságával. Philips zseniálisnál zseniálisabb húzásával szinte már túljár a fegyveresek eszén, amikor egy váratlan fordulat áll be és innentől kezdve már a saját élete a tét.

Jellemzően a film Hanks drámai feszültségkeltő játékára összpontosít. Vaskos leckéket kapunk, hogy mi a fedélzeti protokoll és milyen felelősséggel jár egy ilyen bádogkoporsó irányítása.
Greengrass akciófilm sebességével repíti előre a történetet, majd egy zárt-térben megállítja időt és hagyja, hogy a néző végezzen a körmének lerágásával.

Semmi korszakalkotó, semmi formabontó csak egy középszerű ipari melléktermék.