Brian De Palma árnyéka keresi önmagát.
Újabb csalódás az alkotó 21. századi repertoárjából.
Gyilkos vágyak (2012)
Gone Baby Gone (2007)
A 4 éves Amanda McCready eltűnik otthonról, ezért, mivel a rendőrökben nem bízik, a kislány nagynénje felbérel két magánnyomozót, hogy találják meg a kislányt.
Az első pillantásra csak a profi látszatát keltő páros, Patrick (Casey Affleck) és Angie (Michelle Monaghan) beleveti magát a munkába, körbejárják Boston sötétebb részét, hogy megtalálják a lányt. Pofátlan zsaruk, pedofilok, drogdílerek között lavíroznak és az idő egyre csak fogy.
Ben Affleck első rendezése és egyből belenyúlt a tutiba. A forgatókönyvért Oscar díjra is jelölték. Kicsit gáznak gondoltam, hogy a tesót rakja be főszereplőnek az első rendezésébe, de állatira jól sült el a végén (+ az elején és a közepén is).
A hangulat, csakúgy mint Affleck 2. filmjében (The Town) nagyon el van találva, Boston "sittes" negyede szinte megelevenedik a vásznon.
Ehhez jön még pár profi színész a mellékszerepekben (Morgan Freeman, Ed Harris), akik rengeteget tesznek azért, hogy azt mondhassam, ez egy baromi jó film.
Nem olyan mozgalmas és akciódús, mint az előbb említett The Town, de kárpótol érte a hangulat és az, hogy a filmnek van mondanivalója. Illetve tanulsága. Te mit tettél volna a főbb karakterek helyében? Óhatatlanul választasz egy szereplőt és vele fogsz szimpatizálni, neki adsz igazat, de talán a vége felé megbánod és ez felér egy ökölcsapással. És fájni fog.
Tényleg jó.
El orfanato (2007)
Valahogy a mediterrán népek mindig is jobban kötődtek a
spirituális dolgokhoz, szerintem ezért is más a kísértet história egy spanyol
rendező tolmácsolásából.
Helyszín mi lehetne más, mint egy régi kúria valahol az erdő
közepén. Éppen berendezkedő családot ismerhetünk meg a film elején, a hatalmas
házat tervük szerint hátrányos helyzetű gyerekekkel akarják megtölteni. A
feleségnek némi-nemű kötödése van az ódon házhoz, mivel az épület egykoron
árvaházként működött. Tehát már azon nem lepődünk meg, hogy főhősnőnk itt
cseperedett fel, az viszont különös, hogy a HIV fertőzött gyermeküknek
láthatatlan barátai vannak. Ütősen indul a történet, szinte nem is érezzük, hogy egy kísértet mozi lenne (Biztos sokat láttuk a Bújócskát!). Majd film a közepén
felvesszük a ritmust és elindulnak a fogaskerekek a fejünkben. A film vége
pedig egy igazán erős ijesztgetős befejezés.
Tipikusan olyan mű, ami keveset markol… , de hónapokkal
később is agyalsz rajta.
Elysium (2013)
2154-ben a Föld inkább valami munkatáborhoz
hasonlít, aki gazdag és előkelő, mind az orbitális pályán keringő
szuperluxus űrállomás, az Elysium lakója.
Míg lent a nyomor és a 24 órás
munka a jellemző (már ha van), fent mindenkinek megvan mindene, az
egészséget is beleértve, ugyanis szuper gyógyító gépeik vannak.
Max
(Matt Damon) egy gyárban dolgozik, de robotgyártás közben baleset éri,
halálos adag sugárzást kap. Csak öt napja maradt! Valahogy fel kellene
jutnia az űrállomásra, hogy meggyógyítsa magát. A nagy tervbe hiba
csúszik, amikor is olyan adat landol véletlenül az agyában, ami mindkét
oldalnak nagyon kell, így Max üldözötté válik.
Nos,
valamelyik kommentben olvastam, hogy "iszonyatosan látványos, de a
karakterek és a sztori is hidegen hagyott". Ezzel egyetértek. Max nem
lett olyan szimpatikus karakter a történetben, hogy érdekeljen, mennyire
megváltozik jó irányba. Hogy egy önző kis szemétből, aki csak az irháját menti, a
végén egy összetákolt megváltó lesz és és beteljesíti a végzetét.
Jodie Foster elég unalmas a gonosz védelmi miniszter szerepében, őt aztán pláne
nem lehet kedvelni. Az egyetlen érdekes karakter Kruger (Sharlto Copley)
a félig robot, de teljesen szociopata zsoldos, aki Max fejét akarja.
Szóval jobb, mint egy átlagos sci-fi, de távolról sem tökéletes. Lekötött, szóval egyszer nézhető, de semmi extra.
The Great Gatsby (2013)
A Chicago című opus rendezője megint a húszas évek Amerikájába kalauzol, a helyszín most New York.
A szeszcsempészek idején az államokban kétfajta ember létezett: kő gazdag és szegény. Mesélőnk (Tobey Maguire) saját történeté meséli el nekünk, hogyan is sikerült bepillantania a luxus és a fergeteges, rongyrázós partik világába, szegény bróker lévén. A nagyalmában szinte nincs olyan ember, aki ne hallott volna Gatsbyről (Leonardo DiCaprio), de keveseknek adatot meg, hogy találkozzon ezzel az egyszerre bájgúnár, de közben Oxfordban tanult nemzeti hőssel. Mint vas a mágnest úgy vonzza Nicket (főhősünk) a csillogó forgatag, a híres emberek és a feltörekvő színésznők társasága. Közben szépen lassan romantikus történet bontakozik ki és megtudjuk, ki is lakik a milliomos mögött. Ausztrál rendezők ebben a művében se spórolt a színpadiassággal és a rájellemző stíluskeveréssel. A történet egy darabig izgatja a fantáziánkat, de végül győz a giccs és parádé.
Ettől a filmtől se estem hanyatt, mint a direktor eddigi művétől se. Jó érzékkel nyúl a klasszikusokhoz, de mint ha mindig egy lapáttal több csillogást akarna legyűrni a torkukon.
Prisoners (2013)
Egy esős napon, X kisvárosban valahol Amerikában a kis Anna Dover és barátnője, Zoe nyomtalanul eltűnik. A család, majd a rendőrség keresi őket, nem sok sikerrel. Szinte azonnal adódik, egy tökéletes gyanúsított (Paul Dano), aki kicsit hibbant, arra is járt éppen és egy jó nagy lakókocsija is van. Szinte ordít, hogy kislányokat rabol el, nem?
A még nagyobb gond ott kezdődik el, amikor bizonyíték hiányában elengedik. Apu (Hugh Jackman) úgy gondolja, ha a rendőrségnek nem is, de majd neki beszélni fog, lesz pár nyomós érve.
Közben az ügyben illetékes Loki nyomozó (Jake Gyllenhaal) több nyomon is elindul, szóval ha apának igaza van, elvileg ugyanott kötnek ki. Vagy nem.
Hosszú a film, de szinte a képernyő elé ragaszt. Hugh Jackman és Terrence Howard tökéletesen hozzák a mindenre elszánt családfőket, akik bár nem rosszak, rossz dolgot kell tenniük a szerintük "magasztosabb" célért.
Paul Dano lenyűgözően szánnivaló alakítása pedig megérne egy Oscar-t.
Baromira valóságos, hihető, hogy hétköznapi emberekkel is ugyanígy zajlana le a történet. Krimi, dráma és thriller keveréke a film, kicsit a Zodiákusra hasonlít (de annál sokkal jobb).
Nem igazán vidám film, de ha rászánod az időt, mert éppen ehhez van kedved, nem fogsz csalódni.
The Others (2001)
Ódon kastélyos, rémiszgetős vasárnap délutáni matiné.
Szokványos stílusgyakorlat egy igazi drámarendezőtől, nemi pikantériával. Ilyen típusú mozinál az ember felkészül a legrosszabbra és még is elég egy jól kivitelezett ajtó becsapódás, hogy a frász kerülgessen. Még egy nagyadag filozófiai fejtegetés is bele fért a rém-romos történetben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)