Személy szerint nekem a kedvenc magyar színészem Kaszás Attila, aki sajnos már nincs az élők között. A kiváló színész nem sok mozgó filmes alkotásban játszott, de ahol feltűnt ott maradandót alkotott.
Csokonai Lili (Gryllus Dorka) története ebben a filmben nem éppen a boldog időszakával kezdődik. Félig lebénulva él egy lakó telepi lakásban, Naxos (Kovács Lajos) az alsó szomszéd ápolgatja nem éppen önfeláldozásból. Lili veszte az lett, hogy iskolás lányként beleszeretett Kéri Mártonba (Kaszás Attila), az ünnepelt nőfalóba. A kis magyar Lolita naplóját követve (narálva) fokozatosan tárul föl előttünk a hamvas roma lány érzékiség iráni éhsége. A bimbódzó, szenvedélyes kapcsolatuk az idősebb, nős férfival pedig a kezdettől fogva halálra van ítélve. Nem árulok el nagy titkot, ha elárulom sajnos tragédia a vége.
Esterházy Péter 1987-es regények nyelvezete ad némi nyomatékot a filmben elhangzó mély gondolatokhoz. Az aláfestő gyönyörű a zene és a fülledt képi világ tökéletesen kifejezi a főszereplők lelkében zajló folyamatokat. Gryllus játéka túlfűti szexualitással a vásznat, Kaszás pedig hozzá teszi azt amit egyébkén nagyon tud: elkapni a néző figyelmét. Kettejük játéka nélkül csak egy hatásvadász mozi lenne, ami néha szeret teljesen elmerülni lelki folyamatok ábrázolásban. A mű tematikája kiváló, hiszen szépen lassan bontakozik ki a történet, miközben ugrálgat az idősíkok között és mi pedig egyre jobban belehabarodunk a szeretetre éhes Lilinkbe.
