A kilencvenes évek elején minden vígjáték Eddie Murphy-ról szólt. Laza stílusa, elragadó mosolya és kivételes humora levette a lábáról a nézőket. De ehhez kelletek olyan forgatókönyvek is, amelyek bájosan egyszerűek és még némi romantika is van benne.
A bájgúnár Marcus (Murphy) akkor kapja az első pofont, amikor kiderül, a régen várt előléptetést az új csinibaba kapja meg a jól menő New York-i kozmetikai cégnél. Főhősünk megpróbálja elcsavarni a karrierista maca fejét és közben jól belehabarodik.
A sorozatos kudarcok után a nőcsábász élete széthullik, csak asszisztense, Angela (Halle Berry) hisz benne, hogy van kiút a gödör aljáról.
A sorozatos kudarcok után a nőcsábász élete széthullik, csak asszisztense, Angela (Halle Berry) hisz benne, hogy van kiút a gödör aljáról.
A sztori olyan elcsépelt, hogy ma már minden második romantikus film erről szól. Ugye mindenkinek ismerős az, amikor férfi a rossz nőbe szeret bele, pedig az igazi boldogság ott hever az orra előtt. A fekete rendező fekete filmet csinált fekete színészekkel és persze nem maradhat el a minduntalan kiütköző faj-beidegződés. A fiatal Eddie Murphy jól hozza a szinte kétdimenziósan egyszerű tehetséges reklám szakembert, talán csak miatta élvezhető a film. Viszont a kereskedelmi tévéknek hála, minden ünnepkor belebotlunk, és azt vesszük észre, hogy már idézgetjük a műben elhangzó magvas gondolatokat.
De kit érdekel, hogy tele van klisékkel! Nem az a lényege egy jó vígjátéknak, hogy nevetni tudjunk rajta?!
