Marcello (Mastroianni) a római elit újságírók minta pintye, az érzékeny férfi tipikus megtestesülése. Ahogy Fellini filmjeiben általában lenni szokott és itt is a főhős gyenge pontja szebbnél-szebb nők. A 60 évek fényűző miliője a féktelen bulizásról és csillogásról szól, de főszereplőnk átlát eme szitán. Ő csak ebben az ingoványban keresi a mindennapi betevő bulvárt és gyűjtögeti a színésznőcskék nektárját, mint egy szorgos méhecske. közben pedig ontja bölcsességét.A filmben felbukkanó férfiak mentalitás teljesen eltér Marchellóétól (apa hűséges, a barát állhatatos), de nők viszont oly egyformák (buták és erkölcstelenek). Olaszország első számú rendezőjét, szinte mindenki megkövezte a mű elkészülte után. A realista ábrázolásmód lerántja leplet az álszent korabeli társadalomról és így rombol le vallási mítoszokat is.
Viszont a közönség szerette annak ellenére, hogy iszonyú hosszúnak tűnik a film.
