Kár, hogy keveset forgat mostanában Daniel Day-Lewis (ha meg igen akkor rögtön Oscart érően), pedig korosztály legnagyobb
egyénisége.
Megtörtént eseményeken alapuló igaz történet.
Gerry
(Lewis) a forrongó Belfastban tengeti mindenapjait. Hol az IRA-nak, hol a
megszálló angol hadseregnek tesz keresztbe piti lopásaival. Édesapja, Giuseppe
(Pete Postlethwaite kiváló alakítása) aggódik fiáért, mielőtt még nagyobb
hülyeséget csinálna, elküldi őt Londonba. Főhősünk itt sem a becsületes
megélhetést választja, előbb a hippiknél talál menedéket, később viszont egy
kis könnyűpénzre bukkan és nagy menőkén tér vissza hazájában. Angliai
kiruccanása alatt, merényletet követnek el az Ír terroristák egy London melletti
kis faluban, Gerry lesz az ügy első számú áldozata, bajba keverve ezzel barátait
és családját. Koncepciós perek és koholt vádak után lecsukják a fél Conlon családot és csak 15 évnyi fogság után csillan fel a remény az
igazságszolgáltatásra. Lewisra írt szerep egyik minta példája, arcára van írva minden düh, amit Gerry a felnőttévállása során érzet. Börtönös rész kiválóan komponált (önmagába is megállná a helyét), viszont a csúcspont a tárgyalási atomszférák zseniális levezénylése. A példa értékű az ír szívósság és
kitartás kontra ravaszsággal ami, az angolokat naggyá tette.
Könnyfakasztó dráma, amely két oldalról támad,
egyszer vág pofon és hasít bele a gyomrodba.
tás
