Smashed (2012)

Szárazon

Ritkán kerül a figyelmem középpontjába független film (Sundance), talán mert ezek kevés reklámot kapnak, afenne' se tudja.

Kate és Charlie fiatal házasok, minden napra az egy buli elvet követik, élvezik a gyerek nélküli világ pillanatait. Még az is belefér, hogy hót’ másnaposan mennek be dolgozni. Pedig Kate komolyan veszi a hivatását, hisz gyerekeket tanít. Még jó mókának tűnik az is, ha a nebulók egy balul sikerült hányás után állapotosnak feltételezik. Viszont az állandó hazudozás kezdi megfeküdni főhősnőnk gyomrát és egy kolléga unszolására rehabilitációba kezd.
Eleinte élvezi a mókás társaságot, még pártfogót is szerez a cukrász Jenny személyében. Viszont a józanul töltött napok egyre több akadályt hoznak a tökéletesnek hitt házasságában is.
Tipikus művész film sok közelivel és kézikamerás bemozgásokkal. A cracktől beállt monológ egyszerűen tökéletes, filmtörténeti alkotás. De sajnos amúgy egy lapos, kiszámítható és befejezetlen film. Néhol jót mosolyogtam a dialógusokon, mert a mennyiség vezérelte az alkotót.

Talán arra jó a film, hogy rájöjj, hogy hol a határ az alkoholizmus

és az alkalmi fogyasztás között.

Faster (2010)

A fenébe, még fogadtam is volna, hogy nem fog tetszeni, de elbuktam volna. Én ebből a Dwayne Johnson gyerekből semmi jót nem nézek ki, elsősorban azt nem, hogy jó színész. Félreértés ne essék, ebben a filmben sem villant nagyon (és kicsit sem), de legalább elmondhatja magáról, hogy egy nézhető moziban is szerepelt.
A történet, mint olyan, nem létezik, a csóka kijön a sittről és sorra keresi meg azokat akik megölték a bátyját. Hát ennyi. Kiderül, hogy a gonosz nem mindig annyira gonosz, a fehér is néha inkább szürke, szóval kicsit moralizál, de ettől a film inkább pikánsabb lesz.
Billy Bob Thornton nagyon rendben van a zsaru szerepében, egyedül csak a playboy bérgyilkos nyikhaj érthetetlen a számomra, de ettől még nyugodtan alszom.

Meglepően jó.

Strange Days (1995)

A halál napja

Bigelow kisasszony a háború vászonra vitele előtt megpróbálkozott néminemű utópisztikával.

Nero (Ralph „bradleycooper” Fiennes), a pandúrból lett szélhámos jól lovagolja meg a 2000-es évek újabb cyber őrületét, a transz által adott lehetőséget. Ez egy agyra kapcsolódó mini tévé, ami forradalmasította a szórakozást. Főhősünk 30 percnyi megtörtént kalandokkal (csoportos szex, betörés) kereskedik, az üzlet meggyeget, de nem életbiztosítás. Főleg amikor egy olyan kópia akad a keze ügyébe, amelyiken egyik barátját végzik ki éppen. A szálak az ex barátnőjéhez (Juliette „punkrocker”Lewis) és új pasijához, az alvilági Philó-hoz (Michael Winscott) vezetnek. Persze a régi érzelmek is fellángolnak ilyenkor, amit senki nem néz jó szemmel. Az aggódók között ott van a sofőr, Mace és ex-kolléga Max (Tom „pornstar” Sizemore), ők segítenek Nerónak a helyes út kiválasztásában. A nyomozás közben Los Angeles forrongó lakosai az ezredfordulóra készülnek és ez is nehezíti dolgokat. Egy képzelt világ 95-ből, hogy miként fogja érinteni az embereket az évezredváltás.

Kicsit nyúlósra sikerült a film első fele, érthetetlen miért kell kétszer egymás után meghallgatni Lewis művésznő rikoltozásait 3 percen keresztül. A második felére azonban bepörögnek az események, nő a feszültség, elszabadulnak az indulatok. Néhány érthetetlen klisé is bekerült végére, lezárva feszengéseinket.

A 90-es évek meghatározó színészeivel tűzdelt, cyberpunk melodráma.

Evil Dead (2013)

Egy remake, a Sam Raimi-féle kult horror újragondolása. Vagy inkább maradjunk a feldolgozás szónál, hiszen semmi újat nem nem rak hozzá az eredeti sztorihoz. Lehet, akkor meg az lenne a bajom?!
Öt fiatal egy erdei házban tölti a hétvégét, de csak azért, mert az egyik csajszinak le kell szoknia a szerről, szóval a többiek segíteni vannak ott (tartani a hányós vödröt, meg minden).
Természetesen megtalálják a holtak könyvét, az egyik marha fel is olvas belőle, ezután meg elszabadul a pokol.


Nézegettem más véleményeket is, vegyes a fogadtatás, van aki azért dicséri, mert iszonyatos a látvány, szó szerint, ebben igaza van. Erős idegzetű és gyomrú nézőknek ajánlott.
Szerintem ez a film azért született meg, mert lehetőség volt a feltuningolt látványra. Ennyi az egyetlen pozitívum, de ha ez nem elég, márpedig nekem nem, akkor bezony észreveszed, hogy 30 perce megy a film és rohadunk unatkozol.
A tisztelgés Raimi Army of Darkness mozija előtt (a végén a csaj fél kézzel forgatja a motoros fűrészt) szinte kötelező elem, de nekem inkább erőltetettnek tűnik.
Igazi vérbő hentelés, ha bejön, nézd meg, de egy jó horror nem itt kezdődik. Nem ennyi. Nem lehet csak ennyi.

Redemption (2013)

Jason Statham a film elején éppen csöves, utána jól megverik, valami csajt kinyírnak és ez neki rossz. Kicsit edz, mint Rocky, aztán beáll a kínai maffiába és közben össze-vissza bosszul mindenkit, mialatt szomorúan gondol a régi időkre, amikor még Afganisztánban/Irakban gyilkolászott. Feltűnik egy apáca is a színen, őt meg...hát na...megszeplőtelenítette a mocsok...és hol van még karácsony?!

Két napja láttam, de csak ennyi maradt meg belőle. A szokásosnál is rosszabb, mert a Statham rajongók is csalódni fognak, mivel nem az a szokványos ezerrel megyek a kocsival és mindenkit szétverek kategória. És ha már nekik sem tetszik, akkor kinek fog?

Rémes, ha bugyuta akcióra vágysz, még Statham-nak is vannak jobb filmjei.

Hors de prix (2006)

Drágaságom

Érdekes, hogy a francia romantikus komédiák mennyire könnyedebbek, mint az amerikai szerencsétlenségek. És az ember gyomra sem fordul fel megnézése közben. Lehet, hogy a titok nyitja: Audrey?!

Jean ("igen uram") az típusú pasas, akit csak Mr Kedvességnek szoktak nevezni. Egy hotel mindenese és faarccal minden tré' munkát bevállal, még akkor is, ha egy milliomos agglegény bőrébe kell belebújni. Főleg ha gyönyörű Irént (Audrey Tautou) kell elkápráztatni, aki viszont nem hisz a szerelemben csak a csillogásban és a drága új ruhákban. A két főszereplő találkozása után felfordul a világ, Irének sehogy se sikerül összeszedni egy milliomos vőlegényt. Viszont Jeannak bejön az élet és egy igazi macsóvá növi ki magát. Mintha csak valami földöntúli segítség folytán állandóan egymásba botlanak (Ámor nyila?). Franciásan romantikus szórakozás két elbűvölő főszereplővel. A film azon munkálkodik, hogy lehullajtsa a leplet az álszent milliomosok világáról és bebizonyítsa annak unalmas mivoltát.

Álom luxuskivitelben 21. századi újra gondolása, egy cukros dobozban.

Danny the Dog (2005)

Ebben a szinte elfelejtett filmben Jet Li egy kicsit drámázik két-három (tucat) ember szétverése közben. Danny (Li) a kisstílű pénzbehajtó, Bart (Bob Hoskins) kutyája, de szó szerint. Ketrecben él, kutyakaját eszik, kutyamódra viselkedik, amíg rajta van a nyakörv. Ha a gazdája azt leveszi és kiadja az "ölj" parancsot, a kis pincsiből pitbull válik és szétver mindent és mindenkit a közelben.

Egy véletlen baleset folytán Danny "kóbor kutya" lesz és ekkor találkozik egy vak muzsikussal (Morgan Freeman) és annak lányával. Befogadják és megszelídítik Danny-t, aki aztán nem akar visszamenni régi gazdijához, a fene a hűtlen kutyáját!

A történet nem szokványos, ugyanakkor nekem tetszik minden egyszerűsége ellenére is. A kritikusok, ha nem is dicsérték egyöntetűen Li-t az alakításáért, legalább nem fennhangon ordibálták, hogy "maradj a verekedéseknél vazze' az a neked való, de csak ne akarj itten' egy Mads Mikkelsen lenni".

Luc Besson is ott van az írok között, csakúgy mint a Sárkány csókja c. 2001-es Jet Li mozinál. Nem rossz filmek ezek, Li nyugati filmjei közül talán a legjobbak (ilyenek mellett, mint az Öld meg Rómeót, az Egyetlen, War mondjuk nem is nehéz, ezek szinte nézhetetlen szarok).

Nézd meg a haverokkal, ez a hölgyeket nem igazán fogja lekötni.