Teenage Mutant Ninja Turtles (2014)

Igazi gyerekfilm, ha nincs pulyád, nem nagyon ajánlom megnézésre, mert 12 év felett súlyosan károsítja az idegsejteket.

Michael Bay producerkedéséből egy látványos és rendkívül agyatlan mozi született. Ilyenkor megkönnyebbülök, még nincs gyerekem, aki nyaggatna, hogy menjünk moziba.

Őt lekötné a négy teknőc látványa, már ha megjelennek a színen, ugyanis valamiért azt hitte a rendező, April O'Neil (Megan Fox) karaktere legalább olyan fontos, mint a "főszereplők". Ha valaki tini nindzsa teknőcök filmre ül be, van olyan perverz, vagy ostoba, hogy azokat is szeretné nézni. 

Én meg maradok a dögös Fox-nál, de az meg annyira csapnivaló színész, hogy ezt még a bomba test sem tudja feledtetni.

A történetben a Zúzó és az emberei meg akarják szerezni a város feletti irányítást. Így az egyik embere csinál valami mérget, mindenkit lemérgeznek, ő meg majd piszkosul meggazdagszik a bevételen. És ezt jól eltervezte a saját kastélyában. Gondolom, ott nem volt rezsicsökkentés, nagy a számla.

Még a teknősök a legjobbak a filmben, jól megkülönböztethető, érdekes karakterek lettek. 

Ettől függetlenül azonban ez egy Megan Fox mozi, amire akkor fogok közelebb beülni, ha ugyanazt csinálja, mint az a "másik" April O'Neil. De akkor én leszek az első.

Sorozatok 2014 II.

Legends (2014- )

A mélyebbnél is mélyebben beépült FBI ügynök Martin Odum (Sean Bean) életét követjük nyomon. 

Új sorozat, egyenlőre tíz epizódot forgattak le, szerintem nem is lesz több, pedig az első részbe beletettek mindent, amit csak lehet. Ali Carter sztriptíz táncol, már kiderül, hogy a titkos szervezetet egy még titkosabb szervezet figyeli, mindenhol összeesküdnek Odum ellen, stb. 

Kicsit kaotikus, igazán újat nem mond, szóval a második részre már nem voltam kíváncsi.

The  Flash (2014- )

Nincs már Smallville, a Vampire Diaries egy nyáltenger kiscsajoknak, uh, kellett egy hasonló sorozat, ahol a főhősnek szuperképességei vannak, de ezt mindenki elől titkolja, lesznek segítőtárasai, közben a csajának nem mondhatja el, de nagyon el szeretné típusú sorozat.

Hogy is gondolhatták, hogy ez még működhet? Úgy néz ki, szuperhősökkel mindent el lehet adni, bármilyen fércmunka legyen is. 

Kiszámítható a ritmusa már az első rész után és ez nagyon zavaró. Elköveti valami szuperbűnöző a szuperbűnt, jön a Flash, először jól alulmarad a küzdelemben, majd összedugja a fejét a tudós csipet-csapat és jól megoldják a problémát. 

Közben megy egy kis kesergés, hogy a csaj egyenlőre mást szeret és már itt is behozzák ráadásnak az egy rész - egy aktuális gonosz mellé a nagy főgonosz szálat. 

Túl hamar ellőtték a puskaport. 

Smallville 2.0., ha érdekelne. Említésre méltó egyedül: Dr, Wells (Tom Cavanagh). Három vagy négy részt láttam, de biztos vagyok benne, a többi is ugyanilyen lesz. Levesbe.

Forever (2014- )

Egy átlagosnál eredetibbnek tűnő ötlet. Henry Morgan (Ioan Gruffudd) halhatatlan. Nem vámpír, sem semmilyen természetfeletti lény. Legalábbis ő maga nem tud róla. 

Egyszerűen nem öregszik és ha nem természetes halált hal véletlenül, mindig a legközelebbi folyóból kerül elő, immár élve.

Világéletében orvos volt, a halál nagy szakértője, aki jelenleg New York-ban praktizál, mint halottkém. 

Rendkívül művelt, okos és jó megfigyelő (lásd Mond, vagy Sherlock), pár rész után már egy rendőrcsajszival oldják meg az épp aktuális rész bűnesetét. 

Nem mondanám pörgősnek, de Gruffudd-hoz illik a régimódi gentleman szerep és a sztori sem a szokványos, uh négy rész után még szavazok neki lehetőséget a bizonyításra. 

Azért zavaró, hogy itt is már beugrik egy háttérgonosznak tűnő egyén, aki lehet, ugyanolyan, mint Morgan, csak még öregebb. 

Micsoda meglepetés.

Plusz a rendőrök kirívóan ostobának tűnnek a főszereplőhöz képest, úgy tűnik, egész idáig nem is oldottak meg egy ügyet sem (ennek ellenére simán, parancs nélkül törnek be házakba, lopnak bizonyítékot, stb). 

Ennek ellenére én még nézem ezt a Monk-ilyen-olyan Helyszínelők pótlékot.

Hercules (2014)

Herk', miután teljesítette a tizenkét feladatot, amit az istenek róttak ki rá, zsoldosnak áll kicsiny kalandozó bandájával és annak dolgozik, aki a legtöbbet adja. 

Cotys király megbízza, hogy készítse fel a szedett-vetett seregét a harcra, mert a földjét el akarja foglalni a szomszéd király. Jön a kiképzés, utána a hősi csata,stb.

A filmben Herkules nem is biztos, hogy félisten. Csak egy erős pali nagy buzogánnyal. A többi csak a legenda része, amit a társai terjesztenek róla, hogy kelendőbb legyen a zsoldos piacon!? Előfordulhat. 

Nos, ez az emberközelibb nézőpont az egyetlen említésre méltó érdekesség a fimben, ami kiemelné a többi sekélyes és középszerű látvány-akció forgatagból. 

A harcjelenetek nem rosszak és Herk' is látványosan dobálja a az ellenséget lovastul-mindenestül', de ez kevés a boldogságomhoz. 

Vicces, ha nem nem Herkules a film címe és nem így hívják a főszereplőt, simán elmenne egy akármilyen kalandfilmnek, annyira nincs köze az "eredeti" alapanyaghoz.

Sok sör és chips mellé elmegy, de ha a letöltésekor már fizeted a netadót, akkor hagyd ki nyugodtan, az agyatlan akciók között találsz jobbat is. 

Das Leben der Anderen (2006)

A mások élete
A kommunista rendszert „élvező” kelet-német országban a 80-as években két fajta ember létezett, a megfigyelt (kérdéses ellenség) és a megfigyelő (lojális és hű elvtárs).

Georg (Sebastian Koch), a színházrendező egy olyan társadalom szélén próbál egyensúlyozni, ahol az ő és felvilágosult kortársai munkásságát semmibe veszik.
Viszont nem csak ez miatt kell, hogy fájjon a feje, hanem mert a kor ünnepelt színésznője, Christa-Maria (Martina Gedeck) éppenséggel az élettársa. A betonrengetegben viruló rózsát viszont sokan szeretnék letépni felsőbb körökben is. A rájuk állított HGW XX/7-es ügynök legalább annyira tehetséges jelentésgépelésben, mint főhősünk, de persze ő is ember és ez által gyarló is. A fő kérdés, vajon lehet-e birtokolni egy törékeny virágot egy olyan szocialista országban, ahol mindenkinek van vaj a füle mögött és ezt csúnyán ki is lehet használni.

Óramű pontossággal helyére rakott történet, németes precízséggel kivitelezett dramaturgia, erős egyéniségek. Az alkotók még megtoldották egy tökéletes korhű hangulattal és végeredmény magáért beszél.
Nem hiába tartják az egyik legjobb filmjüknek a fritzek'.

Autómata (2014)

Jacq Vaucan (Antonio Banderas) biztosítási ügynök, de a robotok a szakterülete. 

Mert 2044-et írunk, a fél emberiség kihalt, a másik fele meg robotokkal dolgoztat, amiket egy jó nagy cég gyárt. Egyszerű, mint a pofon. Nyomozgatása során nagyon furcsa dolgokra jön rá a robotokkal kapcsolatban. 

A két törvényt - amit a masináknak miden helyzetben be kell tartani, vagyis a robot nem okozhat kárt emberi lénynek, vagy tűrnie, hogy emberi lénynek baja essék - pár robi nagyon lazán kezeli, hogy még finoman mondjam. 

Vagy az előbb említett törvény az első és van még egy? 

Áá, zavaros, a lényeg, hogy embernek nem árthat és pont...és magának sem. Vaucan jelenti a főnökeinek az általa látott anomáliát, de először nem törődnek vele, amikor pedig rájönnek, hogy igaza van, lőnek mindenre, ami mozog. Vaucan-ra is, természetesen.

Mondom a jót. Banderas remekel a filmben. Bírom a búráját és jó volt látni egy normális moziban, ennyi év után. A film egyébként spanyol, 15 misiből hozták össze és ezért le a kalappal az alkotók előtt. 

A hangulatról és a képi világról egyből a Blade Runner jutott eszembe, de nem negatív értelemben, hogy aszongya: "jaaaa, ez is olyan, mint a...". Rohadt jól megcsinálták a város, a mérgező esőt, a neonreklámokat, a sivatagot. Tuti.

Ami béna, az viszont a sztori...annak ellenére, hogy hálás alapanyag, nem elég csak a külcsín és a jó színész, kell egy jó történet is. 

Hogy ez ne lenne ötletes? Az lenne, ha nem láttam volna szinte ugyanezt az I, Robot -ban, vagy még húsz másik robotos filmben. Valami ráadás kellett volna még (nem, nem elég bele Banderas gumiarcú felesége, Melanie Griffith), mert ezt már ismerjük máshonnan. És ezért többször ásítottam közben. Olyan kár, benne volt a nagyság ígérte. De csak ígérget a céda. 

Összességében ajánlom, valamint drukkolok, hogy megfelelő bevételt érjen el és pozitív fogadtatásban részesüljön. Az irány jó, kellenek ezek a nem túlhájpolt' alkotások.

Moszkva tér (2001)

Ezt a filmet az a korosztály tudja igazán élvezni, akinek mond még valamit: a kőbányai, a Pajtás vagy Levelet kaptam lájf.

1989-es évben a fiatalok gyűjtőhelye a Moszkva tér, ahol mindig pezseg az élet. Petya és barátai is élvezik a 18. születésnap betöltése után bekövetkező vibráló mámort. A bulizás, a csajozás, a piti üzletek világában remekül helytálló fiataloknak egyetlen egy feladata van a megérdemelt nyári pihenés előtt, ez pedig az érettség. Míg ők görcsösen a vizsgákra koncentrálnak, addig éppen széthullni készül a régóta döcögő szocialista rendszer. De őket ez cseppet sem zavarja amikor egy 1200-es lehet csapatni és olcsón lehet sörhöz jutni.

Ebben a vizsgafilmben igazából az ifionti szerelem a főszereplő a mellé csapódó 80-as évek végi életérzés már csak hab a tortán. Fanyar humorral elviselni az elvárásokkal teli felnőtté válás zeg-zúgos akadályait manapság sem könnyű. Viszont akkoriban volt egy korszakos báj, amely belengte azt, ha valakinek az álma egy zsiguli volt vagy csak egy Bécsi bevásárló körút futotta nyaralás gyanánt.

Friss, lendületes és vidám filmként vonult be a Magyar köztudatba a Moszkva tér. 

Her (2013)

A nő

Spike Jonze mint rendező először egy a tudatalattin jócskán túllépő mozival dobott nagyot (John Malkovich menet). Majd később egy a gyermeki érzékenységgel operáló drámát tolt elénk. (Ahol a vadak várnak) Legújabb alkotásában pedig első hallásra mintha ezeket elegye lenne.

Theodore (Joaquin Phoenix) egy olyan világban éli megkeseredett napjait, ahol a személyi számítógépekkel már társalogni is lehet. Válása után szeret elvonulni a világ zajától és visszaemlékezni a boldog, de ég is szívszorító időkre. A legújabb specifikus rendszer installálása után, Samantha lesz az aki segít kilábalni főhősünknek az érzelmi válságból. De nem is akár hogyan…

Ha túltettük magunkat azon a sokon Phoenix egy OP. rendszerrel kavar a vásznon, akkor egészen jól is fogunk rajta szórakozni. Rendezőnk kellően szívszorítóra lőtte be a legújabb filmjét, szinte a Plasztik szerelem bájossága ötvöződik Az elveszett jelentés hangulatával. (Bátrabbak kereshetnek párhuzamot a két film között!) Aktorunk pedig egy újabb oldalát mutatja meg az a részletekben elvesző romantikus hős életre keltésével.  A gondosan köré gyűjtött hölgykoszorú (Amy Adams, Rooney Mara, Meglepetés) megint csak magáért beszél.

Lehet, hogy csak nézőpont kérdése az az út, ahogy valaki rá talál a tökéletes boldogságra. De én speciel inkább szeretek a stabil realitás talaján maradni.