Mert 2044-et írunk, a fél emberiség kihalt, a másik fele meg robotokkal dolgoztat, amiket egy jó nagy cég gyárt. Egyszerű, mint a pofon. Nyomozgatása során nagyon furcsa dolgokra jön rá a robotokkal kapcsolatban.
A két törvényt - amit a masináknak miden helyzetben be kell tartani, vagyis a robot nem okozhat kárt emberi lénynek, vagy tűrnie, hogy emberi lénynek baja essék - pár robi nagyon lazán kezeli, hogy még finoman mondjam.
Vagy az előbb említett törvény az első és van még egy?
Áá, zavaros, a lényeg, hogy embernek nem árthat és pont...és magának sem. Vaucan jelenti a főnökeinek az általa látott anomáliát, de először nem törődnek vele, amikor pedig rájönnek, hogy igaza van, lőnek mindenre, ami mozog. Vaucan-ra is, természetesen.
Mondom a jót. Banderas remekel a filmben. Bírom a búráját és jó volt látni egy normális moziban, ennyi év után. A film egyébként spanyol, 15 misiből hozták össze és ezért le a kalappal az alkotók előtt.
A hangulatról és a képi világról egyből a Blade Runner jutott eszembe, de nem negatív értelemben, hogy aszongya: "jaaaa, ez is olyan, mint a...". Rohadt jól megcsinálták a város, a mérgező esőt, a neonreklámokat, a sivatagot. Tuti.
Ami béna, az viszont a sztori...annak ellenére, hogy hálás alapanyag, nem elég csak a külcsín és a jó színész, kell egy jó történet is.
Hogy ez ne lenne ötletes? Az lenne, ha nem láttam volna szinte ugyanezt az I, Robot -ban, vagy még húsz másik robotos filmben. Valami ráadás kellett volna még (nem, nem elég bele Banderas gumiarcú felesége, Melanie Griffith), mert ezt már ismerjük máshonnan. És ezért többször ásítottam közben. Olyan kár, benne volt a nagyság ígérte. De csak ígérget a céda.
Összességében ajánlom, valamint drukkolok, hogy megfelelő bevételt érjen el és pozitív fogadtatásban részesüljön. Az irány jó, kellenek ezek a nem túlhájpolt' alkotások.
