Ron Horward, miután mindenféle stílusban kipróbálta magát, rendezett egy sportfilmet is. Sőt a kedvenc színészét is magával hozhatta a stábba, hiszen Russel Crowe mackós alkata pont megfelelt a szegények bajnokának, azaz Jim Braddock életre keltésére.
Az első világháború utáni gazdasági válság padlóra küldte szinte az egész nemzetet, köztük a Braddock családot is. A fényes jövő előtt álló bokszoló sajnos minden vagyonát elvesztette és a meccsein is elhagyta a szerencse. Míg nem egy szép napon csak tető alá hoznak a főhősünknek egy olyan mérkőzést, amit nem nyerhet meg. De ezen az estén a ringben valami elemi erejű váratlan történik, ami reményt adhat a megkeseredett elszegényedett nép számára.
Horward miután belelendült, nem cicózott, elővette a legalapabb hatásvadász elemeket (gyerekek, ennivaló, becsületesség) és ott verte vele gyomron a nézőt, ahol csak lehet. Hibaként fel lehet róni, hogy néhol pont a felsorolt klisék miatt egy kis történelemferdítésre került sor. Például Baer nem volt ennyire kegyetlen, mint ahogy ábrázolták a moziba, minden ellenfelétől bocsánatot kért, akit megalázott vagy megbántott. Jimet mérhetetlenül tisztelte és tartott tőle, mindent megtett, hogy elkerülje az összecsapást. Sőt a korabeli újságírók többször fejtegették, hogy szándékosan adta át a címet közös mérkőzésükön. De ez már csak tényleg szőrözés.
Többször nézhető boksz-mitológia, ami megkönnyezteti még a keményszívű férfiakat is.
Többször nézhető boksz-mitológia, ami megkönnyezteti még a keményszívű férfiakat is.
