Season of the Witch (2011)

Boszorkányvadászat
Hunyjuk be szépen a szemünket és képzeljük el, hogy akit látunk az előzetesben az nem Nik Kédzs'. Ilyen rituálékkal fogtam a filmhez, emlékeiben még ott van a gézzel bekötött fejű srác a Madárkából vagy az idióta vigyor, ami az Ál/arcban oly sokszor láthattunk. Szegénykének az utolsó valamire való filmje Az időjós volt, de már akkor is rezgett a léc, ott viszont Michael és Gore nem engedték még lezuhanni.
Ez a mozi egy nagy jelenettel indul, meg is hozza rögtön a kedvet a folytatáshoz, azoknak is, aki nem szerelmesek a fantasyba, mint szerény személyem. Továbbiakban megismerjük a főhősöket, a keresztes háborúk árnyoldalát, előnyeit. Azután a megkeseredet renegátokra rá is talál a szent küldetés, egy ártatlan kislány megóvása , hú na ebből mi lesz. Ugye mindenki rájött, kiről fog szólni a továbbiakban a film. Összeáll is szépen a kiscsapat a pap, a lovag, a tolvaj, a tanonc, a harcosok és boszi, mint egy jó szerepjáték kalandban. Tényleg tudja is hozni egy AD&D modul szinte minden feszültségét: "- Ej-ej, kilencet dobtál akkor veszett farkas támad rád, dobj egy támadót." Ahol a forgatókönyv meg-meg gyengül, ott jön a látvány és akció, ilyen rész a kötélhidas jelenet.
…és működ dolog, semmivel sem rosszabb film a Van Helsingnél, felveszi a versenyt bármely műfajbeli társával, jó, nem egy Sárkányszív, de mondjuk méltó az összehasonlításra. Azt hiszem meg kell néznem még egyszer, hogy eldöntsem jó úton jár-e a Kis Coppola.

Eden Lake (2008)

Ez a film arról szól, mikor Hoffmann Rózsa egy indonéz cipőgyárban rövid, de nevelő célzatú purparlét folytat az ott éhbérkedő gyerekekkel, és a ki-kivillanó kerisek ellenére sem érzékeli a helyzet komolyságát. Vagy majdnem: az Eden Lake még negyed ennyire sem vicces. Ez a mozi karcol, aztán pofán rúg, majd, csak a móka kedvéért beletapos a töködbe.

Durván kapaszkodik az európai horror: ami a spanyol REC-ben a migránsokkal szembeni leplezetlen utálat, az itt a fékét vesztett kölöki energia, a céltalanságból fakadó, zsigeri gonoszság. A fiatal pár pokoljárásához már rég nem kell a Jason Voorhees, meg a redves túlvilág – az idillből percek alatt lesz véres-belezős tiniterror, mészárszékbe futó erdei fogócska. A gyehenna itt lakik a szomszédban, mert apa a pedagógia helyett inkább sörözni ment a Nyárfába.

Az Eden Lake-ben az a legijesztőbb, hogy nem cicózik. Olyan keményen darabol, mint tette azt anno Eli Roth a Hostelben – csak míg az nem volt egyéb, mint öncélú faszmarkolgatás, ez brutálkemény szociográfia. James Watkins rendező – mostanság forgatott Fazekas Harolddal gótikus kísértetes rémmozit egyébként – olyan elegánsan varrja a mindennapokba borzalmat, hogy arra nincsen jelző, de megnyugvás sincs, és pontok se: az Eden Lake az erőszakfilmek Requiem egy álomért-ja.

Mire sikerült magyarítani a frappáns Eden Lake-et? GYILKOS KILÁTÁSOK.
Köszönjük szépen. Te pöcs fordító, te.

Gyilkos kilátások (2008) on IMDb

Sanctum (2011)

Úgy nézem nagyon divatosak most ezek hegymászós, barlangos, klausztrofóbiát kihasználó filmek. Kapásból vagy öt az eszembe is jutott mozizás közben és rájöttem, ezek mind jobbak ennél a műnél.
Tömören kellene mondanom róla valamit akkor olyan mint a barlang, viszont itt nincsenek zombik, csak a kiszámíthatatlan természet. Kapunk egy apa-fia motívumot vezérszálnak és már a film elején tudjuk az apa fog meg halni utoljára, hogy valami jó tanáccsal lássa el fiát mielőtt, távozik az élők sorából, mert hát erről szólnak az ilyen filmek. Talán egy jó színész és egy nagy csavar hiányzik legjobban belőle.
Sajnos ennyit tudok a filmről írni. Nem nézném meg semmi pénzért újra. Esetleg a törött lábú sziklamászók elnosztalgiázhatnak rajta.

Tropa de Elite (2007)


Ausztráliából evezzünk át az amerikai kontinensre egy jó film kedvéért! Egy cimborám (és vendég-bloggerem, OJ) ajánlotta, így került a képembe és a gépemre, előtte még csak nem is hallottam róla!
Brazília megmutatja, hogy kell egy tökös akció mozit csinálni dél-amerikai ízesítéssel. 


Nascimento kapitánynak rendet kell tenni Rio de Janeiro utcáin, ugyanis a pápa átugrik egy-két misére és a vezetők szerint itt rendnek kell lenni.
Persze a helyzet nem egyszerű, már csak ez a feladat megérne egy misét a kapitánynak, de még helyettesen is gondolkodnia kell, mivel az asszony terhes és nem nagyon viseli el, hogy az ember a BOPE (Special Police Operation Battalion) rettegett vezetője, aki minden nap úgy megy el, hogy nem biztos a visszatérés.

Mondhatnánk, hogy nagyon érzékeny film, a valós brazil helyzetet, a korrupciót, az erőszakot, a drog dílerek által uralt komplett város részeket (a BOPE kiképzésről nem is beszélve) szinte dokumentum film szerűen mutatja be...de ne, mondjuk.
Nézzétek meg és csak a magam nevében beszélve, ha ott tényleg ilyen a rendőrség és a közrend, menjen oda nyaralni az, akinek két anyja van!
Kemény akciófilm, jó sztorival, megnézni csak férfiaknak, két gyúrás között.

Elit halálosztók (2007) on IMDb

Red Hill (2010)

Nos, az egyik legjobb film, amit láttam ebben az évben! Talán azért, mert általában véve évek óta sovány a termés (tisztelet a kivételnek), vagy tényleg olyan jó.
Egy kicsit western, egy kicsit thriller, egy kicsit krimi...és egy kicsit ausztrál!

Nem vettem még a fáradtságot, hogy összehasonlítsam egy hasonló típusú filmmel, de szerintem méltó párja lenne bármelyik agyonreklámozott amerikai tesónak. 
Nem is árulok el semmit a történetről, tessék megnézni!
Meglepően az IMDB-n nem kapott sok pontot a rohadt'pari viszont jó százalékot adott! 
Nem hiába, a nézők nem értenek ám hozzá, nem is nekik készülnek a filmek:)!

Red Hill (2010) on IMDb

It's Kind of a Funny Story (2010)

Nyomás alatt

Egy olyan filmet sikerült össze hozni az alkotóknak, amely az Amerikai pite és a Száll a kakukk fészke keveréke.
A film főszereplője egy törékeny lelkű srác, aki nem képes normális (normális=jónő, jóiskola, jóállás) tinik életét élvezni. Ezért különféle kényszerképzetekbe menekül és egyszer csak egy diliház kellős közepén találja magát. 
Itt aztán meg van minden skizofrének, hipochonderek, normálisnak tűnő mentor és persze az álom nő is. 
Ami nézhetővé teszi a filmet az művészi bevágások, ahogy megtalálja saját útját a főszereplő. 
Ja és nem lövöm le a poént azzal, ha elárulom, főhősünk a necces helyzetekben elhányja magát, sok kínos pillanatot szerezve magának, hogy ettől röhögő görcsöt kapjon a néző.
Ajánlom azoknak az emósoknak akik olyan depik, hogy mingyá’ öngyik lesznek. Haverokkal és egy két sörrel talán még egyszer megnézném.

Nyomás alatt (2010) on IMDb

Morning Glory (2010)


Ébredj velünk!

Szerintem mindenki tudja, miről szólnak reggeli műsorok, letűnt sztárokról, röhejes kuruzslókról meg olyan ételekről, amit az ember fia sosem készítene el, is pirkadatkor minden szennyet a képernyőre lehet rakni, a korán kellő álmos embernek úgy is mindegy mit néz.
Valahogy a romantikus vígjátékkal is hasonló a helyzet, elég sok közhelyt elbír ez a műfaj. Pedig a főszereplő karakterek jól meg vannak írva és a mellékszereplők egy része is (Goldblum, Keaton), csuklóból hozzá a kötelezőt, hogy valamire azért emlékezzünk a film végén. Sajnos Rachel McAdams (Becky Fuller) nem elég jó nő, hogy fent tartsa végig a figyelmünket, sőt helyenként idegesítő is, tudják az karrierista maca, akit még sajnálni is kell, mert meghalni sincs ideje. Harrison Ford (Mike Pomeroy) pedig egyáltalán nem tudja hozni az öregedő, cinikus agglegényt, mint Jack Nicholson. Kapunk egy olyan deja vu érzést a film második felében, mint ha ezt már valahol láttuk volna. A gonoszról kiderül, hogy szíve van, a hősnőre rátalál az igaz szerelem, akaraterővel győzni lehet. Bla-bla-bla.


Csak elvakult Ford rajongóknak vagy reggeli műsorokon enyelgő szerelmespároknak ajánlom.