Ébredj velünk!
Szerintem mindenki tudja, miről szólnak reggeli műsorok, letűnt sztárokról, röhejes kuruzslókról meg olyan ételekről, amit az ember fia sosem készítene el, is pirkadatkor minden szennyet a képernyőre lehet rakni, a korán kellő álmos embernek úgy is mindegy mit néz.
Valahogy a romantikus vígjátékkal is hasonló a helyzet, elég sok közhelyt elbír ez a műfaj. Pedig a főszereplő karakterek jól meg vannak írva és a mellékszereplők egy része is (Goldblum, Keaton), csuklóból hozzá a kötelezőt, hogy valamire azért emlékezzünk a film végén. Sajnos Rachel McAdams (Becky Fuller) nem elég jó nő, hogy fent tartsa végig a figyelmünket, sőt helyenként idegesítő is, tudják az karrierista maca, akit még sajnálni is kell, mert meghalni sincs ideje. Harrison Ford (Mike Pomeroy) pedig egyáltalán nem tudja hozni az öregedő, cinikus agglegényt, mint Jack Nicholson. Kapunk egy olyan deja vu érzést a film második felében, mint ha ezt már valahol láttuk volna. A gonoszról kiderül, hogy szíve van, a hősnőre rátalál az igaz szerelem, akaraterővel győzni lehet. Bla-bla-bla.
