A történet egy amerikairól szól, aki a háború után, sok+még több év múlva visszatér Japánba, hogy egy barátja lányát kiszabadítsa a Jakuza karmaiból! Segítségére van Tanaka Ken (Takakura Ken), aki Kilmer (Robert Mitchum, az amerikai) lekötelezettje még a háborús időkből és mit ad isten, éppen Jakuza volt ő is...
Ha ez a film más korban játszódna, vagyis mostanában, akkor a sztori alapján egy dirr-durr és csitt-csatt akciófilm lenne, a főszereplő Jason Statham és Jet Lee...nem gond, hogy az utóbbi kínai, ez mindegy is!
Így viszont lényegesen lassabb, talán kevésbé látványos, de nem kevésbé izgalmas! A drámai részeket, szinte egyedül elviszi a hátán Takakura Ken, nemhiába becézik úgy, mint a "keleti Eastwood"! Sydney Pollack rendezte a filmet, a kritikusok és a nézők egy része szerint azóta is ez film mutatja meg leginkább az amerikai (nyugati) és japán kultúra közötti különbséget (persze az amerikai filmek között)! Ez nem a jó és a rossz harca, a sztori inkább szól a becsületről és a hűségről, semmint magasztos célokról.
A "drámai részek" kifejezés ne ijesszen meg senkit, észre sem veszed, hogy 20 perce nem volt penge váltás. Ha már itt tartunk, a végső harc, ami közel sem a film tetőpontja, legalább is nem az egyetlen, rendkívül realisztikus, pontosan ilyennek képzelem a való életben a kard párbajokat. Mellesleg ebből a harcból Tarantino komplett jelenetet nyúlt le a Kill Billhez!
A jakuzák elleni harc azonban csak egy töltelék, noha fontos részét alkotja a cselekménynek, csak ahhoz kell, hogy összehozza újra a két főszereplőt és pontot tegyenek a köztük lévő félbe maradt, vagy még fel nem tett kérdésekre. A végén Kilmer megtanulja, mindig is csak egy kisujjnyira volt a megbocsátástól, noha nem is tudta, hogy neki kell bocsánatot kérnie!
Ezt a filmet nem szabad kihagyni.
