Még szerencse, hogy vannak olyan filmjeink, amikre
világviszonylatban is büszkék lehetünk.
Molnár Ferenc (Sinkovits Imre) tizedes az az igazi pimasz,
csirkefogó típus, aki piti üzletei folytán mindent túlél. Pedig jócskán II.
világháború vége felé járunk, amikor már az ember nem tudja ki barát és
ellenség. Nyilasok, németek és szovjetek
közt lavírozni a zászlóalj zsoldjával nem hálás feladat. Pont kapóra jön
főhősünknek egy üres kastély egy komornával (Major Tamás) és az itt bujkáló
Gálfy (Darvas Iván) zászlóssal. Ide aztán jól berendezkedik a díszes társaság, és
megpróbálják a maguk módján kihúzni a maradék időt, amíg átírják hazánk történelmét.
A film mindenben felülmúlja tengerentúli társasít. Az ember lelkébe belemászik
a nemzetünk színészének hangja. Major Tamás, mint házsártos lakáj, olyan
mimikával hozza az „angol” sznobságot, hogy az már csuda. Képi világágon a kor hátrányai
egyáltalán nem látszanak, telis-tele van élettel minden kocka. Több év után is
mélyen a nyelvünkbe ivódtak a forgatókönyv szellemes mondatai.
Minden magyar hazafinak látnia kell, sőt többször is.