Tim (Domhnall BereczkiZoltán' Gleeson) nagykorúvá válik, így az apja (Bill Nighy) bevezeti a család férfi tagjait érintő óriási titokba. A férfiak, a 21-ik életévüket betöltve képesek az időben utazni. Csak a múltba, csak a saját életük egy olyan pontjára, ahol már voltak előtte.
A magyar kritikusok rendesen ekézik a filmet, de szerintem emészthető és maga módján jó is.
Tényleg sok benne a közhely és a Coelho-szerű mély-nagyotmondás/idézet, de jó csomagolásban kapjuk meg, szóval engem nem zavart.
Egy kellemes kis angol film, egy srác (és az egész család) története, amiben az időutazás nem kap központi szerepet, nem lesz futurisztkius világmegváltó mozi. A saját életét még így is nehezen irányítja.
Talán csak ez negatív az egész filmben. Néha olyan ügyefogyott, hogy az már idegesítő és egy kicsit hosszúra is van nyújtva, a közepe ezáltal üresjárat lesz.
Ja meg még az, hogy Rachel McAdams mi a túróért van elcsúnyítva? Ezt ugyan mi indokolta? Az a furfru, az 1800-as évekből maradt ruhák és cipők. Nem értem, de attól még jó film. Nem annyira, mint a rendező előző filmje, a Love Actually, de 2013-ban a romantikus dráma kategóriában győztes.
