Matt Franklin (Topher Grace) a fiatal felnőttek tipikus "betegségében" szenved. Nem akar felnőni és bár zseni, mérnöki diplomával a zsebében egy videótékában dolgozik, ahelyett, hogy komoly férfiember legyen. Beálljon egy céghez robotolni, gyereket nemzeni, a megtakarítási alapját hizlalni.
A tékában feltűnik a gimis szerelme, akinek azt hazudja, jól menő bankár. Innen egyenes út vezet az esti buliba, ahol, mint bankár akarja levenni a csajszit a lábáról. Lopott kocsival, vígjátékokhoz kötelező, idióta és sokszor égő baráttal. Így megy ez.
Felmerül a kérdés, ennek a romantikus, vicces, fájdalmasan tipikus gimis-fílinges' filmet miért pakolták vissza 88'-ba? Dramaturgiailag indokolt? Vagyis lényeges a történet szempontjából, hogy milyen ruhában csinálnak hülyét magukból a főszereplők és a háttérben milyen zene szól? Nem igazán.
A rendező sytlist haverja talán épp munkanélküli volt és a specialistása a korabeli divat?
Vagy érzékeltetni akarták, hogy Franklin időtlen kérdéseket tesz fel, ami most is aktuális?
Az az érzésünk, ezt már láttuk, ha nem is egy filmben, de három hasonló már kiadja. Ami rögtön eszembe jutott a stílusról, a sztoriról és úgy unblock, az Michael J. Fox és filmjei. Aki akkor (és most), azokat csípte, ezt is szeretni fogja. És amúgy nézhető film. Nem egy maradandó alkotás, de vannak benne jó poénok és a retro hangulat is el van találva.
