Casey (Scott Adkins) a szuper ninjitsu mester állapotos feleségét meggyilkolják, így újra felveszi fejére a harisnyát és beveti magát a burmai dzsungelbe eltűnőset játszani.
Annyira de annyira B kategória, hogy már szinte arra nincs is szó! Közben azon gondolkoztam, hogy ez poén, vagy az alkotók tényleg komolyan gondolták?! És tényleg komolyan, szerintem legalábbis.
A legviccesebb jeleneteknél sincs egy kis kikacsintás, "nehogy komolyan vedd már, hülye néző, csak tisztelgünk a 80-as évek kult' nindzsa filmjei előtt". Szó sincs róla.
Minden szempontból egy régimódi akciófilm, de ez nem válik az előnyére, ebből én legalábbis már kinőttem. Ehhez képest az Amerikai Nindzsa I-II egy bonyolult görög dráma. Nem lehetett volna egy kicsit árnyalni a karaktereket és valami kevésbé lerágott sztorit összeütni?
Egy előnye van viszont a klasszikus elődökkel szemben, mégpedig az iszonyat jól koreografált verekedős jelenetek. Ezek tényleg jók. Scott Adkins az új Van Damme (vagy Michale Dudikoff), az biztos.
Csak a stílus kedvelőinek lehet nézhető.
