Már a film plakátja is kérdőjeleket hagyott bennem. Vajon tényleg Maggie Gyllenhaal hátsójával szemezek?
A huszonéves Lee (M.G.) teljesen átlagos lány lenne, ha nem éppen az elmegyógyintézetből szabadulna ki a filmünk elején. A babusgató szülők az örültbe kergetik a fiatal lányt, aki úgy dönt csak beilleszkedik a normális társadalmi életbe, ezért állást vállal a helyi könyvelő irodában titkárnőként. A szintén különös természetű (James Spader) főnökével egy idő után kialakul egy főnök-beosztottnál jóval bensőségesebb viszony.
A csodabogár Gyllenhall és a mindig unszimpatikus Spader olyan érzelmekkel túlfűtött szerelmi frusztrációt rittyentenek a vászonra, hogy a néző elhiszi, hogy ez a normális. Szerintem a rendezőnek nem sok dolga volt, csak szabadjára engedte ezt a két fekte bárányt és közben csak nyersanyagot adagolta gépben. Hogy végül mi lett belőle, az már "lőtéri vaút" sem érdekli, amikor az ember Lee Halloway vágyakozását láthatja a vásznon.
Tipikusan olyan film amin nem kell agyalni, csak hagyni hogy magával ragadjon.
