X'valahány évvel a világgazdaság összeomlása után járunk valahol Ausztráliában.
A sofőr és Mad Max szerelemgyereke, a szótlan főhős, Eric (Guy Pearce) egy kocsmában múlatja éppen az időt, amikor három nagyon sietős ember ellopja a kocsiját.
Mivel ezt nem hagyhatja annyiban, üldözni kezdi a tolvajokat, utoléri őket és beszéddel - ami nagyon nem az erőssége - próbálja meg őket jobb belátásra ösztönözni. Kevés sikerrel. Ezután viszont kegyetlen üzemmódba vált és azzal a feltett szándékkal követi őket, hogy darabokra tépi mindet. Ebben segítéségre lesz az egyik jövőbeni áldozat öccse, Rey (Robert Pattinson). A kissé kelekótya gyerek is mérges a tesóra, otthagyta egy lövöldözésben. Ketten kelnek útra, hogy megtalálják az igazukat.
Nem bonyolult a történet, egy mondatban is összefoglalhattam volna. Minimalista western per road movie.
Ami megfogott benne, az a baromira jó hangulata. Depresszív és nyomasztó, mert tudod, ha elérik a céljukat, attól nem hogy a világ nem lesz jobb, de még ők sem lesznek egy fokkal sem boldogabbak. Csak mennek előre gépiesen, igazából mindegy is, hogy gyilkolni, vagy füvet nyírni a legközelebbi civilizált helyen. A holnap akkor is ugyanolyan szar lesz. Katarzis nélkül.
Guy Pearce és Pattinson tökéletesek a szerepre, mondjuk ebben számomra meglepő csak Pattinson volt. Szinte szeretni való, főleg a komor gyilkológép, Pearce mellett. Tökéletes kiegészítése a főhősnek.
A többi karakter nem is lényeges, csak azért élnek, hogy haljanak, alátámasztva ezzel az aktuális világ és a főszereplő sötétségét.
