Sok fórumon azt olvastam, Bodzsár Márk a honi mozi új üdvöskéje (Vajda is felfigyelt rá, juj!) és hogy a magyar filmgyártás megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…
Milán (Ötvös András) a horvát szakadár emigráns, miután hamar kiderül, hogy van némi orvosi VÉNÁJA, rögtön a honi mentősök között találja magát. Ezek az angyalok a maguk módján istent játszva döntenek a perifériára szorul lelkek sorsáról. Hiszen a magyar egészségügyben jelenlévő hála pénz után senki ne higgye, hogy a temetkezési vállalkozók között nem dúl ádáz csata. Főhősünknek viszont irtóan szüksége van pénzre, mert az odaát forrongó délszláv háborúból szeretné kimenteni ápolóként dolgozó barátnőjét. Milán először hezitál, hogy elfogadja a pár ezer márkát az eutanáziáért cserébe, de végül annyira belejön a mentős életben, hogy elkezdi élvezni kisstílű kollégái társaságát. E közben pedig lágyan szól a tévéből az éppen virágkorát élő Szomszédok című sorozat bölcseletei.
Az első gondolatom az volt, ahogy felálltam székből, hogy egy iszonyat jó filmet láttam. Mintha a Kontrollt hangulata találkozott volna az Üvegtigris főhőseivel. A film igazán friss, még ha vissza is röpít bennünket a 90-es évek bizonytalan időszakába, emellett humoros, ironikus és néhol groteszk, mint maga az évtized. Érdekes párhuzam, hogy Martin Scorsese 99'-ben leforgatta Holtak útja című opusát, amely nem lett akkora siker, de mégis minőségi alakításokkal lopták be szívünkbe magukat a főszereplők.
És lám, 2013-ban valami hasonló kibontakozás történt itthon. De Bodzsár Márk jött, látott, győzött, legalábbis engem igen. Van még valami apró remény ott, ahol már azt hittük, minden elszállt.
