Amin már elmélkedtem az Obilvion-nál, az most is teljesen helytálló. Tom Cruise nem tud hibázni, bármilyen here is az életben, a filmjei egytől-egyig jók, minimum nézhető kategória, vagy feljebb. Ezek között persze van jobb-rosszabb, de nagy mellényúlása még nem volt.
Doug Liman rendező bizonyította már a Bourne filmekkel, hogy tud feszes akciófilmeket csinálni, de ez a szinte patikamérlegen elkészített, minden korosztályt a vászon elé kötő, kicsit meghökkentő, akciódús, csomószor vicces látványorgiát nem néztem ki belőle.
Meredek kijelentés, Tom Cruise filmre értve meg pláne. De ez van, engem megvett kilóra. Még olyan szitokszavakat is a számra vennék, mint a karakterfejlődés. Mert nála az is van ám. Rég volt ilyen jó formában a kicsit Tommy.
Emily Blunt olyan tökös robotkabátos menyecske Cruise oldalán, hogy csodálkozom, az Omaha Beach miért nem adta meg magát egyből, amikor rohamra indult. Tuti csaj és tuti színész, tuti választás.
Feleslegesen nem húzták az időt a szerelemi szállal, egy jó helyen, jó időben elcsattant nyelves puszi az egész, ami történt köztük, de ennek ellenére sem maradt bennem hiányérzet egy nagy szerelmi dráma iránt.
Kezdetben, az első pár képsor egyébként kicsit fapadosnak tűnt (hasonlított a 28 nappal később stílusára), gondoltam, itt sem lesz nagy látvány, Cruise elvitte a büdzsé 90 százalékát. Tévedtem, a látvány tuti, az idegenek ugyan kicsit Mátrixos csápos robotra hasonlítanak, de ez még bőven belefért.
A történetről nem írok semmit, én sem olvastam róla egyátalán, így tényleg meglepő volt, mi is a lényeg igazából. Persze azon kívül, hogy irtják az idegeneket, akik ellepték a Földet. Csak a szokásos.
Hülye vigyor volt a képemen, amikor vége lett. Mert egy tényleg szórakoztató filmet láttam, ami alatt nem nézegettem az órámat, vagy tekertem át a lényegtelen részeket. Meg tudnám szokni ezt az érzést.
Saját műfajában szinte tökéletes.
