Sosem rajongtam az olyan filmekért, ami egy nagy eposz létrejöttét meséli el vagy hátterére világít rá. Sőt tovább megyek a bárgyú 64-es Mary Poppins se varázsolta el engemet.
P.L. Travels (Emma Thompsom) miután papírra vetette a híres dada történetét, a mű óriási világsiker lett. De mivel, hogy több könyvet nem volt hajlandó írni ezért pénztárcájában a ropogós fontok apadni kezdtek, ekkor úgy határozott, hogy átreppen a tengerentúlra és megpróbál valamiféle egyességre jutni a kitartó ostromlóval, Walt Disneyvel (Tom Hanks). Persze ebben a korban az álomgyár csak musicalt volt hajlandó kipréselni magából és ez ami Travels „kis”asszonynak nem igazán van ínyére.
Történet bájos és giccses, de hát ez egy hollywoodi történelmi tény a nagy boldog véggel. A rendezőnek se kellet sok mindenre figyelni csak, hogy nagy totálba mutassa a gigaszínészeit. Persze aki játszani akart a filmben az játszott is. Thompson olyan elemi erővel keltette életre a karót nyelt teapusztító vénasszonyt, hogy az már csuda.
Nem mondom, hogy nem bátor dolog összekötött kézzel vízbe ugrani. De nem egy nagy mutatvány.
