Oliver Stone-nak fiatalabb éveiben még volt bátorsága botrány témákat előhúzni a nyuszis kalapból. A kritikusok meg feszengve székeikben, figyelték ahogy zsenink kicikizi mindenki Amerikáját.
Született július negyedike sikerei után még mélyebbre hatolt Stone, a jenki politika posványában. Elővette JFK aktát fogta és jól leporolta, majd kigondolt egy közfelháborodást keltő filmet. Aztán gondosan kiválogatta a megfelelő színészeket és az egyszerű honpolgárok orra alá dörgölte a megmaradt nyitott kérdéseket. Meglátszik, hogy az alkotók ízzé-porrá szedték a történetet, a „fekete lyukakat” pedig okosan meghagyták. Ezáltal egy olyan filmet kaptunk, ami nem foglal állást inkább több összeesküvés-elméletet préselt amúgy is rengeteg kérdés közé.
Miért is olyan lélegzetelállító akkor ez film?
Szinte hihetetlen, hogy Kevin Costner milyen erőteljes alakítással ugrik fejest a műbe, én még speciel nem láttam soha ilyen jól játszani. A rendező zsenialitását dicséri, hogy a dokumentarista részek mindegyike eredeti kópia, szóval aki nem élt még a merényletkor az most végig izgulhatja.
Miről is szól akkor mozi?
Garison szenátor (Costner) nem tud bele nyugodni, hogy eltusolták az igazságot Kenedy halálával kapcsolatban. Felkerekedik régi cimboráival és újra végig járja gyilkosság helyszínét és szépen lassan kibontakozik a felismerés, hogy nem lehetett a tettes csak Oswald (Gary Oldman).
Egyetlen hibája talán a játék idő kívül (Egy seggel végig ülni lehetetlen!), hogy ez a téma Amerikán kívül a kutyát sem érdekli!
