Sydney Lumet tökéletes színészvezetésbe remekül passzolt Al Pacino szerepei iránti alázata, kettejük közös munkái a mai napig filmművészeti gyöngyszemek.
Sal (Al) és Sony (John Cazale) két kezdő bankrabló egy kánikulai délutánon lép be egy aprócska New York-i bankban. A széftörők 10 percesre tervezett akciójuk balul sikerül, ezért hosszú órákra a pénzintézetben ragadnak. Mivel főszereplőink jóravaló emberek, ezért hamarosan összebarátkoznak az alkalmazottakkal, majd a nap előre haladtával egyre több amerikai kezd el szimpatizálni velük. E közben Sal egyre jobban érzi magát a röpke hírnévben, a csetlő –botló rendőrség számár viszont egyre kínosabb az ügy.
Csekély cselekményű, de annál keményebb atmoszférával rendelkező művel van dolgunk, amely többnyire zárt térben játszódik.
Lumet bizonyítván nagyságát, itt is a karakterek szociális hátterének bemutatásával alkot nagyot. A két főszereplő színészóriás pedig iszonyú intelligenciával hozza a társadalom pereméről lecsúszott embereket.
Csekély cselekményű, de annál keményebb atmoszférával rendelkező művel van dolgunk, amely többnyire zárt térben játszódik.
Lumet bizonyítván nagyságát, itt is a karakterek szociális hátterének bemutatásával alkot nagyot. A két főszereplő színészóriás pedig iszonyú intelligenciával hozza a társadalom pereméről lecsúszott embereket.
Legfőképp azoknak ajánlom, aki szerint Al Pacinonak már vagy öt szobrocskája kellene, hogy legyen!
