A 70-es években a western mellett lassan labdába rúgtak
kemény szociális témájú drámák is.
A 20. század közepén egy álmos amerikai kisváros
mindennapjaiba pillanthat be a néző. A helyi tinik szórakozása az egyetlen
mozgalmas dolog a porfészekben. Itt él Sony, a hallgatag fiú, aki barátaival
ugyanazon munkálkodik, mint kortársai: felnőni és elhúzni innen.
Főszereplőnk először egy férjes asszony bűvkörébe kerül, de egy régi szerelem összekuszálja az érzelmeit és a tetejébe még legjobb barátjával (Jeff Bridges) is összetűzésbe keveredik. Tulajdonképpen nem egy mozgalmas film, Bogdanovich a drámaiságra tette inkább a hangsúlyt. Hosszú dialógok, rengeteg közeli és mélabús érzelmek, megöntve a kor koszosságával, nyerseségével. Művészfilmi hatások: a meztelenség és a szimbólumok (mozi=felnőtté válás) jól tükrözik rendezőnk szívében tomboló "dél-európaiságot".
Főszereplőnk először egy férjes asszony bűvkörébe kerül, de egy régi szerelem összekuszálja az érzelmeit és a tetejébe még legjobb barátjával (Jeff Bridges) is összetűzésbe keveredik. Tulajdonképpen nem egy mozgalmas film, Bogdanovich a drámaiságra tette inkább a hangsúlyt. Hosszú dialógok, rengeteg közeli és mélabús érzelmek, megöntve a kor koszosságával, nyerseségével. Művészfilmi hatások: a meztelenség és a szimbólumok (mozi=felnőtté válás) jól tükrözik rendezőnk szívében tomboló "dél-európaiságot".
Csak a színészi játék miatt!
