Ritkán kerül a figyelmem középpontjába független film (Sundance), talán mert ezek kevés reklámot kapnak,
afenne' se tudja.
Kate és Charlie fiatal házasok, minden napra az egy
buli elvet követik, élvezik a gyerek nélküli világ pillanatait. Még az is belefér,
hogy hót’ másnaposan mennek be dolgozni. Pedig Kate komolyan veszi a hivatását,
hisz gyerekeket tanít. Még jó mókának tűnik az is, ha a nebulók egy balul
sikerült hányás után állapotosnak feltételezik. Viszont az állandó hazudozás
kezdi megfeküdni főhősnőnk gyomrát és egy kolléga unszolására rehabilitációba
kezd.Eleinte élvezi a mókás társaságot, még pártfogót is szerez a cukrász Jenny személyében. Viszont a józanul töltött napok egyre több akadályt hoznak a tökéletesnek hitt házasságában is.
Tipikus művész film sok közelivel és kézikamerás bemozgásokkal. A cracktől beállt monológ egyszerűen tökéletes, filmtörténeti alkotás. De sajnos amúgy egy lapos, kiszámítható és befejezetlen film. Néhol jót mosolyogtam a dialógusokon, mert a mennyiség vezérelte az alkotót.
Talán arra jó a film, hogy rájöjj, hogy hol a
határ az alkoholizmus
és az alkalmi fogyasztás között.
