Az igazság nyomában
Collin Farell két kiemelkedő filmje a Frászkarika és az Erőszakik közt bevállalt egy-két gyengébb filmet, na ebből is valami ilyesmi lett. Pedig ő aztán játszott már jó há(rt)borús filmben.
Főszereplőnk egy dörzsölt fotós, aki a barátjával a nagy sztori után indul Kurdisztánba, tudják, az utolsó küldetés, a nagy meló, ismerős, ugye?! Ahogy ez már lenni szokott megtörténik a baj egy felrobbant akna főhősünk képében. Mark végül egyedül, nagy nehezen, sebesülten hazatér és elkezd emlékezni, pedig nagyon tiltakozik ellene. Az ember azt várná, hogy visszatérjen a pokolba a barátért, amolyan Ripleysen A Bolygó neve halálban. De nem, e helyett kapunk egy ellaposodó történetet és sűrűn mutogatott közeli képekben a borostás Farrelt és az ír utcákat. Ezeket művészi behatásokat csak Christopher Lee felbukkanása törte meg és tette így nézhetővé a filmet. Sokszor elgondolkodtam, megnyomjam a kikapcsoló gombot.
Talán annak célközönségnek íródott a film, aki bírják ezt a közel-keletes, háborús drámákat, amiből most elég sokat kapunk az arcunkba, jót és rosszat egyaránt.
