Total Recall (2012)

Régi/új film, Phillip K. Dick novellája nyomán. PKD, minden, csak nem szokványos író. Ez még azokon a filmeken is meglátszik, amik tőle "veszik" az ötletet, pedig a filmek általában eltérnek az eredeti történettől. Mutatom is, mire gondolok: Blade Runner, Különvélemény, A felejtés bére, Sorsügynökség, pl. Nem szokványos sztorik, ötletesek, sokszor elgondolkoztatóak (mivel ez nem egy könyves blog, nem mondom, hogy olvass PKD-t, de azért hajrá).

Az új Total Recall rendesen látványos, pörgős és meglehetősen átlagos. Colin Farrell jó színész, akciósztárként is szuperál, Kate Beckinsale-el együtt örülhetnek a fiúkák és lánykák, mindenki tud valakire bambulni a moziban. Összehasonlítani a régi verzióval botorság, sokáig lehetne sorolni, hogy ebben ez a jó, abban meg az a rossz...filmnek elmegy.
Látványban egy az egyben Blade Runner (Colony), sokszor egy kis Különvéleménnyel (ugrabugra a lebegő autókon) fűszerezve mindezt az új Batman feszültséget teremtő háttérzajára.
Nem egy rossz film, de a jótól is távol van.
De azért Kate Beckinsale helyett a cro-magnoni állkapocs Jessica Biel? Colin, te hülye vagy.

Otto e mezzo (1963)

8 és 1/2

Egy valamire való mozi örültnek (szerény személyem) barátságot kell kötnie Fredóval (Fellini).

Guido (Marcello Mastroianni) szinte megszólalásig hasonlít élire vasalt öltönyös amerikai kortársaihoz (Gable, Stewart, Peck karakteri) talán egy kicsit emberibb.  Főhősünk a rendezői válságát egy isten háta mögötti szanatóriumban pihenné ki, de rémálmai, kollégái, szertetői gyötrik őt. Mastroianni lassú, mély hangján az élet bölcseleteiről narálása, akár egy agykontrollnak is felér. Fellini a kor minden szépségét lencse végre kapja, karakterei olyanok, mint ha egy régi divatlapból léptek volna elő. Talán nem merül el az abszurditásban annyira, mint más filmjeibe, de így terhes nehezen emészthető víziók tesz elénk. A főbb női szereplők (Carla, Claudia, Luisa) életérzései finoman tükrözi az régimódi társadalmi elvárásokat (a feleség holtig szeret, a szerető buta). A születendő film körül lebzselők tényleg idegesítők, a színészek irritálok, talán ezért is maradnak ezek a jelenetek a valóság talaján. A vészjósló vissza tekintések Guido gyermekkorában, annyira olasz, hogy szívemnek már szinte fájt. A gyönyörű finálé pedig magáért beszél.

Valamire való filmrajongónak mindenképpen érdemes…

The Artist (2011)

A némafilmes

A XXI. századba hogyan történhet meg, hogy egy némafilm söpri be a legnívósabb díjakat. Nekem ezt látnom kell. 

Az első 15 perc után rájövök, hogy nem szeretem a néma filmeket. Ezért átadom lehetőséget, hogy más írjon róla. J

The Dictator (2012)

A diktátor

Nekem valahogy a Bruno és Borat sem jött be, nem is értem miért vágtam akkor bele.

Aladeen (Sasha Baron Cohen) egy a nagy diktátorok közül, saját olimpiát rendezhet és kénye-kedve szerint elteheti azt, aki az útjában áll. Egy amerikai körút után megbuktatják a hatalmát és végeznek akarnak vele. De ő megmenekül és megpróbál rájönni, ki áll a dolgok hátterében. Közben szerelmes is lesz a szőrös hónaljú aktivista Zoeyba (Anna Faris) és új barátokra lel. Cohenék visszavették a tempót, próbálnak egy kicsit konszolidálódni. A gúnyrajz itt is erős, mindenkit kifikáznak, aki az utóbbi évben az amerikai napilapok hasábjain szerepelt.

Csak erős idegzetűeknek és szimpatizánsoknak. Kihagyható.

tás

The Lucky One (2012)

Szerencsecsillag

Na mondom, nézek egy jó kis tengerészgyalogosos filmet …

Logan (Zac Efron) valahol a Közel-Keleten, a fronton keresi létének értelmét. A porban talál el fényképet, ami megmenti az életét. Robbantások és tűzharc után végre sikerül leszerelnie, de otthon sem találja a helyét. Ezért úgy dönt, megkeresi a fotón lévő lányt. A továbbiakban megfeledkezünk a háború borzalmairól és egy kutyás romantikus film veszi kezdetét, elcsépelt közhelyekkel.

Unalom, unalom, unalom…

tás

Project X (2012)

A buli elszabadul

Ha ki jön egy új tini/buli film, akkor előszeretettel a „mérföldkő” jelzővel illetik.

Thomas és haverjai a város legmenőbb partiját akarják összehozni. Csak egy baj van, annyira lúzerek, hogy senki se hisz bennük. Costa a banda hangja, minden követ megmozgat, hogy extra hírverést kapjon a party. Ezek után össze is jön főszereplőknek a nagy képtelenség.

A séma a szokásos egy a havercsaj és suli bombázója közti évődés és a manapság kötelező dokumentarista stílus (Egy kamera rögzíti). A körítés merész (csöcsök minden mennyiségben) de a történet kifullad a hangyák a gatyába szinten.Felejthető tákolmány.

The World's Fastest Indian (2005)

A leggyorsabb indián

Átlag magyar állampolgár biztos nem vágja le a címe alapján, hogy ez egy motorokról szóló film.

A motor mániás idősödő Burt Munro (AnthonyHopkins), olyan mintha a kicsit örült Zsákos Bilbó lenne Új-Zélandról. Elvan a maga kis dugattyúkkal és gépzsírral teli, kisvárosi világában. Ugyanakkor vágyik egy gyorsasági versenyre, ahol megmutathatná, hogy ő mit is tud az Indiánjával. Követője is akad bőven. Először csak a szomszéd kisfiú, majd a polgármester és még sokan, még egy bank vezetőjét is meggyőzi, hogy adjon kölcsönt a rozzant viskójára. Végül is főszereplőnk elindul a nagy útra, ahol persze mindenkit levesz a lábáról a régimódi, kedves stílusával. Legfőképpen a vele egykorú mamákkal kerül intim kapcsolatban. 

Burt mindenhol azt hangoztatja, hogy ő a tűzhányók és az érintetlen természet országából érkezett, mégis a mozi inkább egy nagy Amerika reklám.

Akkor miért is érdemes megnézni? Hopkins gyönyörű játékáért és az egyszerű még is nagyszerű történetért.