The Dictator (2012)

A diktátor

Nekem valahogy a Bruno és Borat sem jött be, nem is értem miért vágtam akkor bele.

Aladeen (Sasha Baron Cohen) egy a nagy diktátorok közül, saját olimpiát rendezhet és kénye-kedve szerint elteheti azt, aki az útjában áll. Egy amerikai körút után megbuktatják a hatalmát és végeznek akarnak vele. De ő megmenekül és megpróbál rájönni, ki áll a dolgok hátterében. Közben szerelmes is lesz a szőrös hónaljú aktivista Zoeyba (Anna Faris) és új barátokra lel. Cohenék visszavették a tempót, próbálnak egy kicsit konszolidálódni. A gúnyrajz itt is erős, mindenkit kifikáznak, aki az utóbbi évben az amerikai napilapok hasábjain szerepelt.

Csak erős idegzetűeknek és szimpatizánsoknak. Kihagyható.

tás

Take Me Home Tonight (2011)

Szédületes éjszaka
A főhősei semmivel sem lúzerebbek, mint mi, amikor kikerültünk a suliból. Az ő fejükben is hasonló gondolatok járnak: "Hová menjenek bulizni?" Vagy "hogy jöjjek össze a gimi szépével?" "Miért kéne azt csinálnom, amit a fater mond!?" De valahogy semmi nem akar össze jönni és semmi nem az, aminek látszik. Csak a szokásos bénázások, amit már megszokhattunk az ilyen típusú filmekben. Anna Farris sosem volt ennyire csúnya, de jól áll neki a dilis csaj szerep. A többi szereplővel is minden rendben van, az Amerikai pite óta mindenki tudja, hogy kell hozni szerethetően a figurát. A film betétdalai könnyet csaltak a szembe, "íze, mint gyermekkoromban".
Nagyon szórakoztató kis film. Ahogy szerző társam szokta mondani: „Megnézni haverokkal nem, de életed párjával mindenképpen ajánlott.”
tás