The Big Lebowski (1998)

Gengszter (felemel egy bowling golyót): Ez meg mi a f**z?
The Dude: Látom még sosem golfoztál.

Töki (Jeff Bridges) céltalan bowling játékos, nem igazán érdekli a világ múlása. Megragadt a hippi korszak előestéjén, egyfolytában szív és idétlen ruhákba jár. Egy nap becsöppen hozzá a nagy kaland, egy milliárdos Lebowski-vel (Tökit is így hívják) összekeveri egy kisstílű banda. Sajnos elkövetik azt a hibát, hogy levizelik a szőnyegét. Innentől kezdve főhősünk és bölcs háborús veterán barátja, Walter (John Goodman) felveszik a kesztyűt: emberrablókkal, tolvajokkal és a milliókkal teli miliővel. Tragédiák ugyan sújtják Lebowskit, de elegánsan és férfiasan mindig talpra esik. Cohen fivérek egy korai darabja, piszkosul jól eltalált dumák és abszurd karakterek, igazi igényes vígjátékká teszik a filmet. Vizuális téren is sikerült feldobni a filmet, elmélyülések és illúziók is a helyén vannak. Pazar filmzene ízig-vérig amerikai strófák és még a magyar szinkron is rendben. Tökéletes!

Ha szeretnél agyilag kikapcsolni, akkor bonts fel egy sört és tedd be kópiát.

Hot Tube Time Machine (2010)

Félve írom le, hogy tetszett. Inkább idiótának és kaki/pisi/fingós/hányós filmnek gondoltam, ami valamennyire be is jött, de attól még egy kellemesnek mondható vígjáték lett az eredmény. A történet szerint a három jóbarát és egy unokaöcsi visszatér arra a helyre, ahol életük legjobb pillanatait élték át fiatalkorukban.  

Mindenki el akar felejteni valamit, utálja a jelenlegi életét, kispolgárok lettek, az álmaik halottak, bla-bla-bla. Persze elfelejtik, hogy már rendesen megöregedtek, a hely sem ugyanaz és ők sem. Bulinak se híre, se hamva. Ám van egy frankó jacuzzi, ami egy picit rosszul működik, így másnap reggel nem másnap reggel lesz, hanem az oltári buli előtti reggel...a 80-as években.

Mint mondtam, meglepően nem rossz, persze rengeteg hibája van. A történet már szinte unalmas, az időutazásból származó helyzetkomikumokat jobban ki kellett volna használni, elvégre mégis vígjátékot nézünk, nem akarjuk, hogy a múltban is csak picsogjanak. 

És ugyebár vannak a közönséges poénok, de csak mértékkel, azért ez mégsem egy Adam Sandler film. Úgy néz ki, ilyen viccek nélkül nem is létezhet amerikai vígjáték.

Kicsit gagyi, de elmegy.

Trance (2013)

Egy csavarosnak látszó, rablós thriller Danny Boyle rendezésében. 

Simon (James McAvoy) egy aukciósház ifjú titánja, műtárgyakat, főleg festményeket értékesítenek óriási pénzért. Simon kicsit megszorul anyagilag, ezért belép a képbe Franck (Vincent Cassel) aki pár haverral meglovasítja az éppen 26 millió fontért eladott festményt. 

A gond, hogy Simon kicsit bekavar, erre Franck pofáncsapja, az a szerencsétlen meg elfelejti, hová dugta a képet. Miután Simon számára igen fájdalmasan (mondhatni, körömszakadtáig bizonygatja:)) kiderítik, hogy tényleg nem színlel a srác, elcipelik egy pszichoterapeutához (Rosario Dawson), hogy segítsen emlékezni a kép helyére.

Nem egy szokványos sztori, de valahogy mégsem az igazi. Mondjuk végignéztem és bele sem tekertem, de nem nagyon hatott meg, nem az a film, amit alig várok, hogy megjelenjen dvd-n. 

Cassel remek szociopata, brillírozik a szerepben, Dawson meg egyszerűen csak szép. 

A hipnózis túl van lihegve, itt mindenkit varázsütésre majommá lehet változtatni, komplett éveket/személyeket kitörölni az emlékezetből. Számomra ez már nevetséges és egy idő után fárasztó.

Valahol olvastam, hogy ez a film csak azért ugrik be majd az embereknek, mert Rosario Dawson anyaszült meztelen a filmben. Igazat kell adnom, pár hét múlva már alig dereng valami, ehhez nekem még terapeuta sem kell.

Egyszer talán nézhető.

The Words (2012)

Lopott Szavak

„Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom...”

Roryt (Bradley "megintíró" Cooper) mindenki jó írónak tartja, de sehogy sem sikerül karriert csinálnia. Egy napon rá mosolyog a szerencse, egy kopott táskában talál egy kéziratot. Egyetlen egy dolga maradt, a kiváló mű címe elé a saját nevét kanyarítani. Bár mi tudjuk, hogy más tollával ékeskedő írók sorsa nem szokott happy end-el végződni. Több életút kibontakozását és összekapcsolódást fejtegeti a film. A központ persze a Jeremy Irons által megírt és átélt francia romantikus, szívszorító történet.

Befejezetlen és kusza mű, olyan témáról, ami mindig is kényes, de sokszor visszatérő probléma az irodalomban.

G.I. Joe: Retalation (2013)

Khöm..khöm...egy egy vicc. Nem, nem a vicces értelemben, hanem mondjuk amikor "Adam Sandler egy elhagyott szigeten ragad és beleszeret egy kókuszdióba" - Eric Cartman. 

Akciófilm lenne, de legalább az agyatlan lövöldözés nehéz feltételeinek felelne meg. Az első jelenet már egy rajtaütés, a Joe-k intéznek valami ellenséges bázist. Látjuk, hogy lő egyet, majd rohan, mellette látjuk a már fekvő ellenséget, vér sehol, izzadságszag sehol, csak a sikeres akció öröme. A szokásos kérdésem ennél a típusú mozgó képnél, vagy valaminél, hogy kinek készült? Kb a tízéves gyerkőcöknek, de még ők őket sem köti lesz 30 perncél tovább.

Erre időt és pénzt pazarolni vétek. Az egyetlen értelmes dolog itt fent, a képen látható. Ha jól megnézted, láttál mindent.

The Last Picture Show (1971)

Az utolsó mozielőadás

A 70-es években a western mellett lassan labdába rúgtak kemény szociális témájú drámák is.

A 20. század közepén egy álmos amerikai kisváros mindennapjaiba pillanthat be a néző. A helyi tinik szórakozása az egyetlen mozgalmas dolog a porfészekben. Itt él Sony, a hallgatag fiú, aki barátaival ugyanazon munkálkodik, mint kortársai: felnőni és elhúzni innen.
Főszereplőnk először egy férjes asszony bűvkörébe kerül, de egy régi szerelem összekuszálja az érzelmeit és a tetejébe még legjobb barátjával (Jeff Bridges) is összetűzésbe keveredik. Tulajdonképpen nem egy mozgalmas film, Bogdanovich a drámaiságra tette inkább a hangsúlyt. Hosszú dialógok, rengeteg közeli és mélabús érzelmek, megöntve a kor koszosságával, nyerseségével. Művészfilmi hatások: a meztelenség és a szimbólumok (mozi=felnőtté válás) jól tükrözik rendezőnk szívében tomboló "dél-európaiságot".

Csak a színészi játék miatt!

Dead Man Down (2013)

Victor (Colin Farrell) egy olyan "mindenes" a helyi maffiában. Ezt felveszi, azt kinyírja, testőr, sofőr, ez+az. A vezér Alphonse (Terrence Howard) pedig egyre jobban megkedveli a mindig komoly (szomorú?) és keveset beszélő keménylegényt! Minden adott egy fantasztikus karrierhez a bandában, de Victornak más tervei vannak, amiben Alphonse is szerepel és sok vér meg belsőségek.
Victor szomszédja, Betarice (Noomi Rapace) pedig Victorral tervez valamit, amivel rendesen meg is lepi az első randin. Nem csoda, hogy a csaj az anyjával él.
Nem vagyok hasra esve tőle, nem ez Farrell 2013-as nagy dobása, ez biztos...legalábbis remélem.
Rapace érdekes választás volt, van valami extra ebben a csajban attól függetlenül is, hogy elég idiótán jár a ráadott magassarkú cipőkben.
Valami divatmacát játszik, uh belefér. A szerelmi szál, mivel a film nagyobb részében ez a téma, nem rossz, szomorúan nézelődnek, elmondják egymásnak, hogy kit milyen csapások érték a múltban és azt le kell zárni, addig nem lehet kiss-kiss, csak bang-bang.
A romantika közben néha felköhög egy géppuska, hullanak az maffiózók, szóval minden van itt, kérem.
Victorról kiderül, hogy a családjával Magyarországról jött a jobb megélhetés reményében és az igazi neve Kerik László. Rendesen kerekedett a szemem, amikor meghallottam, utána füleltem is, mikor hallok egy magyar szót a filmben, de mit mondjak, volt vagy három szó, csapnivaló akcentussal. Ááá, mit is reméltem? Hogy Farrell majd elszavalja a Falu végén kurta kocsmát?
Maradt tőle a búbánatos távolbarévedés, szóval egyszer nézhető, de semmi extra.