In the Electric Mist (2009)

By Bikfic Adamik-hammer

Utánanézhetnék, de semmi kedvem hozzá, hogy ki noir-borja ez a Dave Robicheaux: valami ponyvahős, kiégett regénydetektív, annak idején, ’96 táján Alec Baldwin bújt már a bőrébe a Heaven's Prisoners című moziban, stüszikalap, gyűrött ballon, ami kell. És nem csak Baldwin után fest Tommy Lee Jones annyira másképp az izzadtra gyűrt hawaii ingben, ahogy konföderációs katonákat vizionál totál belecsózva New Orleans romjai között.
Valahogy kilóg a lóláb, picit túlszabott a szerep, lötyög benne az Morgan Freeman-féle mentorszerepekhez szokott, gyűröttre vasalt színésztata.

De mintha ez is része lenne a trükknek. Konfekciós, lukas David Lynch-nyomozómozi a túrkálóból - mondanám, ha nem lenne valami különös érzés, valami megfoghatatlan zizegés az egész mögött: a felismerhetetlenné szikézett prostik és az olajhordóban érlelt tinilányok gyilkosa után lihegő exalkesz kopó sztorija mintha a fecsegő felszín lenne csak, ami alatt nagyon, de nagyon hidegen és gonoszul hallgat, s leskel kifelé a mély.
Nagyon lassú, kicsit fárasztó, néha béna, de mindenképpen érdekes cucc Az Elektromos Ködben: valahogy nem hagy nyugodni. Azon túl, hogy a jóféle mohás new orleans-i blues OST beszerzése a küldetésemmé lett, mindenképp újranézős darab, mert ott van a bábjátékos a valahol a vászon mögött, tudom, hogy a bűvész csal, és sejtem, hogy nem a pincerém csörgeti a láncokat, mégis: marhára megijeszt az egész.
Csöndes rém-noir, fülledt gyilkososfilm, ahol a gyilkosság maga nem is annyira érdekes. De meg akarom érteni a trükköt; ja, és John Goodman is benne van.
Voltaképp pöpec.