Sajnos a film népszerűségét nagyban növelte
James „Soprano” Gandolfini halála. Talán ezért is lett ekkora közönség kedvenc a tengerentúlon.
A 40-es elvált Eva (Julia Louis-Dreyfus) igazi optimista mintaanya, tyúkanyóként bábáskodik kamaszlánya fölött. Pasizásról rég lemondott, de titkon reménykedik, hogy találkozik valakivel, mert a kis madárkája éppen kirepülni készül. Egy partin megismerkedik a Marian-nel (
Cathrine Keener) akivel aztán jó barátnőkké válnak és Alberttel (Gandolfini) is itt találkozik és humoruknál fogva rögtön egymásra találnak. Kapcsolatuk persze nem lesz bonyodalmaktól mentes, mert később kiderül, hogy a két új barát valamikor egy pár volt.
De mindenki nyugodjon le a … , mert a végére minden helyére kerül a nem mindennapi szituációban végül.
Az első harminc percben iszonyúan szorítunk a főszereplőkért, hiszen olyan jól működik közöttük az a bizonyos kémia. Viszont ami ezek után következik az csak kínos feszengés a lassan csordogáló percek közben. A története miatt egyszerű filmecske, amely néhol már sziruposság határát súrolja, szinte megmagyarázhatatlan családi feelin'-get sugározva a néző felé.
A film se nem érdekes, se nem vicces, csak egy szimpla dráma. De ettől még párunknak biztos hiányozni fog a "gengszter családapa".
