Egy csodálatos, csodálatosan összetett, fantasy/sci-fi/dráma/ antiutópiát nézhetsz meg, ha neki kezdesz ennek a megalomán filmnek.
Vigyázz, 172 perc, azaz Százhetvenkettő perces.
Harmincakárhány' percnél parkolópályára állítottuk, helyette megnéztünk egy River Cottage részt:).
Nincs új a nap alatt, vagyis láttunk már olyan filmet, ami több idősíkon játszódik, de szervesen, kapcsolódnak egymáshoz az ott megismert történetek.
Na, itt még lazán is csak alig-alig érintkeznek, a fele kapcsolódási pont teljesen szükségtelen a téma szempontjából. Értem én, milyen akart lenni, de így, hogy szinte minden 2 perecben egy másik jelenetben/idősíkban vagyunk, ez nem előnyére vált a filmnek, hanem éppen ellenkezőleg.
Nagyon-nagyon unalmas lett, széttöredezett az egész és ezt még a gyönyörű képek és az egyedi történet mesélés sem feledteti el.
Jó ötlet lenne, hogy ugyanaz a cirka hat színész játszik el minden "időben" egy szerepet, de mivel ennyire csapongós a film, ez inkább már zavaró és megtévesztő.
A feltuningolt látvány mellé kapunk egy kis buddhista konyhafilozófiát, pár begúglézott' Coelho idézetet és még néhány gáz nagyotmondást' egy kb. 30 éves aforizma gyűjteményből. Látszik, hogy a Wachowski testvérek munkája, egy az egyben a Mátrix-ra hasonlít. Tuti látvány, elsőre tetszetősnek hangzó, de totál közhelyes gondolatok.
Sz*r, díszcsomagolásban. De a közhely bombák miatt egy csomó embernek tetszeni fog. Így megy ez.