Crazy, Stupid, Love (2011)
Történet akkor kezdődik, amikor főhősünket kidobja az asszony, ő nem szól semmit csak kiugrik a kocsiból. Ezek után megpróbálja sínre tenni elcseszett életét. Segítséget is kap, az alfahím, Gosling személyében, aki egyébként nagyszerű alakítást nyújt. Megtanul csajozni, öltözködni, egyszerűen trendit faragnak belőle. Ezek után szépen lassan kiderülnek a szerelmi viszonyok. Lindhage (Kevin Bacon) a feleségbe, a feleség nem tudja kibe, fiú a dadába, dada az férjbe, az irodalom tanárnő (Marisa Tomei) szintén, itt még a szupermacsó is beleszerethet valakibe.J Talán két filmre való romantikát és közhelyes konfliktust kapunk az arcukban. Hatalmas hullámvölgyek jellemzik, voltak pillanatok, amikor azt hittem életem legjobb vígjátékát látom.
Összességében egy korrekt romantikus film, érdemes megnézni.
The Untouchables (1987)
A zene-bona Ennio Morricone nevéhez fűződik!
Super 8 (2011)
Van pár tini kölykünk, akik filmet forgatnak elég profi módon, mikor szemtanúi lesznek egy vonat katasztrófának. Később kiderül, nem szokványos rakomány volt a vonaton és a biosz tanáruknak is köze van az ügyhöz. A nyugodt kisváros hirtelen zűrzavaros hadszíntérré változik és a bajt tetézi, hogy rejtélyes módon eltűnnek a fémtárgyak. A főszereplő apja a rendőrparancsnok helyettese, ő próbál úrrá lenni a káoszon. Rendezőnk kevergeti a drámát, a romantikát és a sci-fi-t, plusz ad hozzá még egy kis akciót is nagyon ügyesen.
A színészek tök ismeretlenek, vagy sorozatokból nyergeltek át, még is jól működik a dolog. A végeredmény egy izgalmas, feszültséggel teli érzékeny akció film. J.J. Abrams meg örökre letette a névjegyét ezzel a mozival.
Ajánlom tinédzsereknek, dráma kedvelőknek, romantikusoknak, sci-fi őrülteknek, akció fanoknak.
Kill the Irishman (2011)
Nem írnek való vidék (!?)
Újabb példa arra, hogy mi magyarok képesek vagyunk a kiváló filmeket fülbántó címekkel ellátni.
Gengszterfilm
Hozzávalók:
1db főhős, tipikus nem maffiás tulajdonságokkal (erény, szívósság, becsületesség).
2 db rég elfelejtett, valamikor szebb napokat is megért színész (Christopher Walken, Val Kilmer, „a zsíros”).
Néhány db igazi karakter színész, a nagy gengszter eposzokból: Paul Sorvino (Goodfealls),Steve Schirripa (Sopranos), Mike Starr (Goodfealls).
1db tipikus „Guy Ritchie karakter” (Vinnie Jones).
Egy csipetnyi tisztelgés a zsáner nagyjai iránt.
Egy kisebb marék Guy Ritchie féle nyersség.
Egy jónagy adag ír, kelta misztikum.
Rakj még bele minél több robbantást.
Szórd meg a 70-80-as évek zenéivel, divatjával.
Gyúrd össze, tálald ízlésesen.
Nem gondolkodni, megnézni!
tás
Thor (2011)
Fegyverszünet karácsonyra (2005)
O.J.
Underworld: Awakening (2012)
Larry Crowne (2011)
127 óra (127 hours)
Valljuk be: az, hogy egy adrenalinfüggő faszi 5,291666666666667 napra egy szikla alá ragad, történetnek vajmi vékony. (Még akkor is, ha a történet igaz: a kitárgyalt fickó, nevezett Aron Ralston azóta, nem vicc, mászóvasat hegesztetett a lebugylibicskázott végtag helyére hardvernek.) Csakhogy Boyle bootlegeli az életet, álmot kever a valóságra, videóklippre vágja, szétmixeli a sztorit, mint ahogy mese közben mixelünk mi is, csak jómagunk nem a tökéletes James Franco-ra húzzuk rá a következő nótát.
A 127 óra nekem köbö arról szól, hogy ha az élet meg akar tanítani valamire, akkor rúghatsz, karmolhatsz, köpheted a mérged, hogy hát nem ezt beszéltük meg, baszkikám, te élet, genya vagy, egy otromba dög, az élet, az megvonja a vállát, és juszt is megtanít. Vagy beledöglesz.
A 127 óra, az a kikerülhetetlen lélekbogáncsról mesél, ami, ha lesöpröd, szúr. A 127 óra a csillaggal jelölt apró betűs rész. Semmiképp sem elsőrandis, mert van benne brutálszekvencia - konkrétan elhányod magad a fájdalom hallatánláttán - de másodiknak, csajtesztre tökéletes.
(Tás, a Bakonyban odafigyelni; megyek a Mátrába a hétvégén, és magázni fogom az összes sziklát)
The Joneses (2009)
Triage (2009)
Az igazság nyomában
Collin Farell két kiemelkedő filmje a Frászkarika és az Erőszakik közt bevállalt egy-két gyengébb filmet, na ebből is valami ilyesmi lett. Pedig ő aztán játszott már jó há(rt)borús filmben.
Főszereplőnk egy dörzsölt fotós, aki a barátjával a nagy sztori után indul Kurdisztánba, tudják, az utolsó küldetés, a nagy meló, ismerős, ugye?! Ahogy ez már lenni szokott megtörténik a baj egy felrobbant akna főhősünk képében. Mark végül egyedül, nagy nehezen, sebesülten hazatér és elkezd emlékezni, pedig nagyon tiltakozik ellene. Az ember azt várná, hogy visszatérjen a pokolba a barátért, amolyan Ripleysen A Bolygó neve halálban. De nem, e helyett kapunk egy ellaposodó történetet és sűrűn mutogatott közeli képekben a borostás Farrelt és az ír utcákat. Ezeket művészi behatásokat csak Christopher Lee felbukkanása törte meg és tette így nézhetővé a filmet. Sokszor elgondolkodtam, megnyomjam a kikapcsoló gombot.
Talán annak célközönségnek íródott a film, aki bírják ezt a közel-keletes, háborús drámákat, amiből most elég sokat kapunk az arcunkba, jót és rosszat egyaránt.
Isten hozott az Isten háta mögött (2008)
Ez a francia vígjáték az egyik kedvenc filmem. Egy vidéki postamester délre szeretne kerülni, de egy rossz húzása miatt északra helyezik, amit feleségével együtt tragédiaként él meg, rövidesen azonban rájön, hogy nem is olyan pokoli hely Nord-Pas-de-Calais. Franciaországban óriási siker volt, de nekünk nem emiatt kell megnézni, hanem mert végre egy olyan, kliséket mellőző komédia, amely a franciák öniróniáján alapul, és ennek megértéséhez nem kell franciának lenni.
A bonyodalmakat nem halmozza fájóan egymásra, mint a hazugságspirálon alapuló vígjátékok nagy része, hanem végig egy izgalmas, kedvesen vicces feszültséget teremt. Mondanivalója számomra az alapvető emberi kapcsolatok nagyszerűsége, egymás elfogadásának, egy idegen környezetben való feloldódás nehézségeinek humorral való áthidalása.
Nem sokszor nevettem nagyot, de végig megmaradt egy kellemesen bárgyú vigyor az arcomon. Olyan film, ami igazán kellemes kikapcsolódást nyújt a barátainkkal, de leginkább kedvesünkkel nézve. Aki teheti, játssza le felirattal, mert a komikum jó része a helyi „sötömik” akcentusából fakad, amiből egy mukkot nem értve is jó azt hallgatni.
A bejegyzést írta: Odzsé
Babies (2010)
Egyszerűen jeleneteket mutatnak be az életükből, a születéstől kb. egy éves korukig (gondolom, lesz még folytatás).
Nekem cuki és vicces és lesz, aki majd egy teljes komparatív neveléstörténeti tanulmánynak fogja fel.
Hogy mindenkinek tetszeni fog, abban biztos vagyok (férfi társaimnak előre szólok, az első tíz perc félelmetesebb, mint a Fűrész első része)!
Megnézni párban, gyerek vállalás előtt, közben és után, dupla randik kiváló filmje lehet még...:)
The Lincoln Lawyer (2011)
Mindenre tudja a megoldást, főleg ha olyan remek társak veszik körül, mint az ügyvéd-haver John Leguizamo, a magánnyomozó-barát William H. Macy és a dögös ügyész-felség (ex), Marisa Tomei.
Tökéletes kis csapat, mindenki tudja mi a feladata egyszóval egy jól menő nagy gépezet. Egyszer csak bekerül az a bizonyos porszem is Ryan Phillippe képében, aki egy unatkozó milliomost alakít, mondhatom pokolian.
Percek alatt átvált a film lagymatag esküdtszékes moziból igazi komoly thrillerré. Az ártatlanról kiderül, hogy bűnös meg fordítva is.
Hullnak a barátok, veszélyben a család, ügyesen adagolva, izgalmassá, feszessé téve a filmet. Főszereplőnket pedig atyja is figyelmezteti, hogy az a lehető legrosszabb, ha ártatlant véd az emberfia.
13 Assassins
És most jöjjön egy igazi ínyencség azok számára, akik szeretik a japán filmeket, teletömve szamurájokkal.
Ahogy Zé barátomnak megfogalmaztam: " Miután megnéztem a filmet, vagy egy hétig úgy rántottam elő a bérletem reggel a buszon, mintha szamuráj kard lenne..." a sofőrnek majd leszakadt a feje:)!
Mellé kapunk egy kis szamuráj kultúrát, japán történelmet, megcifrázva egy pazar képi világgal és színészi teljesítménnyel.
The Fighter (2010)
Az ír Micky Ward életéről szól a film, akinek sokban hasonlít az élete Jim Braddockéhoz (róla is készült film Cinderella Man címmel), mindketten a pályájuk vége felé lettek kiforrott sportolók.
A film főszereplője Micky (Mark Walgberg), egy kisvárosi csendes srác, útépítőként dolgozik és amolyan felhozó emberként bokszolgat. Sajnos nem bír kilépni a bátyó (Christian Bale) árnyékából, aki egyszer „leütötte” a híres Sugar Ray Leonardot, ő a porfészek hőse. Ráadásul mama a menedzsere, aki fia karrierjét szívből építgeti, mint inkább ésszel tenné. Pocsékabbnál-pocsékabb küzdelmek után rátalál főhősünkre az igaz szerelem (Amy Adamas) és ahogy az lenni szokott, az élete is megváltozik, elindul a csúcs felé.
The mehanic (2011)
The American (2010)
Fracture (2007)
Az ügy egy fiatal, feltörekvő ügyészhez kerül (Ryan Gosling), aki éppen az állami taposóból ugrana egy nagy cég menő irodájába.
A gyilkos kihasználja az ügyész figyelmetlenségét és felmenteti magát, pont ahogy azt eltervezte. Ez viszont betesz ifjú jogászunknak, addig bizony nem mehet a jól fizető melóba, amíg ezt az ügyet le nem rendezi...és egymásnak feszül a két elme...
Nagyon jó film, egy percet sem unatkoztam rajta! Ötletes és fordulatos, Anthony Hopkins az meg csak Anthony Hopkins, na!