The Hunger Games (2012)

Miután megnézem, megtudtam, hogy mostanság ez egy "kultfilm", óriási siker. A könyv, ami alapján készült, 510 ezer listát vezet minimum, a film pedig 700 millió dolláros bevételnél tart. A legmegdöbbentőbb, hogy az IMDB-n 7.5 az értékelése (10 a max). Vagy mindenki hülye, vagy 10-14 között lányok szavaztak csak és kizárólag.

A sztori lerágott csont. A színészek nem rosszak, de nem is jók. A vége befejezetlen, a harcjelenetek gyerekesek. Látványban nem bővelkedik, a CGI egyenesen nevetséges, de ez még nem is lenne hátrányára, ha helyette bármi említésre méltó lenne benne.
A szexbombának kikiáltott csaj meg úgy néz ki, mint egy jóllakott óvodás. Ez lenne a bombanő?

Helyette ajánlom: Battle Royal, Running Man (ebben a kategóriában tízszer jobbak)

Nézzétek meg, vagy legalábbis kezdjétek el és mondjátok, hogy igazam van.
És itt egy szuper trailer, ami pár percben elmondja a lényeget.

Intruders (2011)

Clive Owentől rég láthattunk minőségi darabot, hát ha ezen segíthet a 28 héttel később rendezője.

Bevezetőben látszik, hogy nem gyerek matiné lesz a film. Csak erős idegzetűeknek!(Ez igaz a film többi részére is.) Aztán szépen lassan meg ismerjük a Farrow családot Anyuci, egy átlagos tinédzser és a családfő (Owen). Megszokott külvárosi életet élnek, szülinapoznak és sokat bolondoznak. Mind addig még egy kis ládikó nem kerül a lányka keze ügyébe, aminek a kinyitása után felborul az idilli és valami iszonyat kerül elő a múltból. Nagyon rémisztő a film, de történet elég lapos és kiszámítható.

Senki ne várjon katartikus élmény, csak az nézze, meg aki egy jót akar borzongani!

tás

Intouchables (2011)

Életrevalók

Már megnézése előtt is tudtam, hogy nehéz lesz erről a filmről írnom.

A két főszereplőnk két teljesen ellentétes karakter. Philippie gazdag középkorú úr a felső tízezerből, aki egy baleset folytán tolószékben kénytelen élni. Driss a nagydumás fekete céltalan srác a gettóból. A sorsuk egy ponton összekapcsolódik, mikor is beáll a nagydumásunk ápolónak gazdagékhoz. Persze innentől jönnek a klisés és a szokásos poénok, de ezek jelent estben ülnek és jó pofák. És hogy mi a fűszer? Hogy ez az ízig-vérig amerikai történet, egy francia filmben kap helyet.

Rég láttam már ilyen szép összhangot dráma és humor közt.

Blackthorn (2011)

"There are only two significant events in a man's life: when you leave home and when you go back. Everything else is just the middle."

Butch Cassidy (álneve: James Blackthorn) Bolíviában éli nyugdíjas mindennapjait (IMDB). Már nem sok minden tudja lázba hozni, fiatalsága odalett, a barátai halottak. Honvágy gyötri és még egyetlen élő rokonával szeretne találkozni így hazaindul egy bajba jutott mérnökkel és az azt üldöző csapattal az oldalán. 

Egy minden sallangtól és közhelytől mentes, igazán remek és megnyugtató western filmet néztem meg! Nagyon meg vagyok elégedve vele. Nagyon.

Body of Lies (2008)

"Ain't nobody likes the Middle East, buddy. There's nothing here to like."

Egy fedett CIA ügynök, Roger Ferris (Leonardo DiCaprio) vesszőfutása a Közel-Keleten, terroristák és a saját főnökei között (IMDB). A cél, hogy elkapják az egyik nagy terrorista sejt vezetőjét. A gond, hogy ahány ember, annyiképpen képzelik el a megvalósítást.

Jó film, DiCaprio remek, Mark Strong (Hani) egész egyszerűen félelmetes, mint a helyi titkosszolgálat vezetője, de jó, hogy nem vagyok az útjában.

Összességében  tényleg jó mozi, kiváló szereplőkkel és jó történettel. Ridley Scott rendezte és mindezek ellenére is egyszer nézhető, de attól félek, egy hét múlva nem nagyon fogok rá emlékezni.

Mirror Mirror (2012)

Tükröm, tükröm

Ha egy klasszikus mesét megpróbáltak élőszereplőkkel vászonra vinni Hollywoodban, abból még nem sült ki soha semmi jó!

Hófehérke (Audrey Hepburn hasonmás) elnyomottan él egy kastélyban, apja eltűnése után a gonosz mostoha (a ripacs Julia Roberts) nyomorgatja az udvart és a népet. Feltűnik aztán a gazdag spanyol herceg és mindketten rástartolnak. Féltékenységből főhősnőnket kihajítja a palotából mostohája. A zord rémségekkel teli erdő elnyeli a kislányt. Disney-szerű, unásig elcsépelt, gagyi poénokkal teletűzdelt vígjáték. Csak kínomban röhögtem rajta.

Végén a szokásos dalra fakadás, ami odavonzza az állatokat (jelen esetben az én vagyok, hogy leültem elé) Annyira gej' és édes, hogy tutkóra megfekszi a gyomrod!

tás

Battleship (2012)

Vajon miért is néztem meg? Rohadtul látványos, de nagyjából ennyi is (imdb itt). Kicsit Függetlenség napja mai kiadásban. Az összes közhelyet elsütik benne, amit csak lehet és még rá is dobnak egy lapáttal. Van itt hősiesség, bátorság, szerelem, önfeláldozás, hajóval nyomott kézifékes fordulás, heroikus harc és megérdemelt jutalom. Már elmúltam 10 éves, így annyira nem jött be.

Óóó, hogy miért is nem győztek az idegenek...:)

ignem