The Virgin Suicides (1999)

Öngyilkos szüzek

Sofia Coppola filmjeinél már megszokhattuk, hogy biztos kapunk a nyakunkba egy nagy adag bús-komor hangulatot.

A Lisbon lányok különleges teremtmények, okosak, szépek és vaskalapos mamájuk szinte börtönben tartja őket. Matek tanár apjuk (James Woods) próbál lazítani a gyeplőn egy zsúrral, de ez is balul sül el. Pár szomszéd kölyök megpróbál beférkőzni a lányok lelkivilágába, naplót lopnak, távcsővel kukkolnak a misztikus fruskák után. Egy napon új fiú érkezik a suliba, a jóképű Trip (Josh Hartnett), aki hamar elcsavarja a hamvas Lux Lisbon (Kristen Dunst) fejét. Ezzel egy láthatatlan lavina indul el, ami nem sok jóval kecsegtet a békés kisváros számára.

Rendezőnőnk kellő hangsúly fektet a Lisbon ház mindennapjainak bemutatására, teszi ezt a tőle megszokott profi módon. A néző átérzi a főszereplők minden bánatát a hatásos közelik és lassú filmzene miatt. A főszereplők tökéletes választás, talán Hartnett egy kicsit túl tenyérbe mászó.

Keserédes romantikus dráma, borús esős napokra.

Bullet to the Head (2012)

Sly legújabb filmjében egy veterán bérgyilkost alakít, akit felültetnek, ezért bosszút áll. Nincs új a nap alatt.

Buddy cop stílus, hamisítatlan 80-es évek, legalábbis annak szeretne tűnni. Erőltetett és unalmas, sajnos Sarah Shahi az egyetlen aki miatt érdemes a filmet megemlíteni. Tetkó nélkül is jól néz ki, de így rosszkislányosan' nagyon feldobja a filmet.

Kár pazarolni rá a sávszélességet.

Parker (2013)

Jason Statham, alias Parker keménytökű bűnöző, akit az aktuális balhé utána a társai elárulnak, lelőnek, stb. És bosszút áll. 

Az elején reménykedtem, hogy nem egy újabb Statham - szokás szerint szétlövök mindenkit, kib*szott keményen nézek, sokszor és nagyon megsérülök, de ellenére ütök mint a gép - filmet nézek, tekintve, hogy az alapkarakter ugyanaz, mint a a Payback c. filmben Porter (itt még nem használhatták a készítők a Parker nevet valami jogvita miatt, de annyit nem árt tudni, ott Mel Gibson valójában Parker, csak Porter a neve, ennyi...meg annyi, hogy az százszor jobb film). 

Szóval van a sztoriban kraft, de Statham ezt is 'megstathamolta', vagyis egy élvezhetőnek semmiképpen nem nevezhető béna befejezésű filmet kaptunk. 

Hány ilyen film volt már a golyófejű színésztől? Nem tudom megmondani, mert nem emlékszem rájuk, ahogy erre sem fogok már a hétvégén.

Hoppá-hoppá, majdnem kifelejtettem Jennifer Lopez kisasszonyt. Az a szörnyű, hogy ő viszont nem volt szörnyű, sőőőt, neglizsében meglepően jól mutat.

Argo (2012)

Nekem jutott a hálás feladat, hogy írjak a remekműről, pedig akad nálam nagyobb Affleck Géza rajongó is a bloggerek között.

Kellemesen indít a film, ötletes történelemóra Iránról, iszlámról, terrorizmusról. A polgárháború kirobbanása után a forrongó tömeg elfoglalja Teherán amerikai nagykövetségét. A túszok közül hat embernek sikerül megszökni és elrejtőzni a kanadai oldalon. Persze a megszállók hajtóvadászatot indítanak az eltűnt kis csapat után. Az amerikai CIA központban megy a diskura, hogy lehetne kiszabadítani őket. A fiatal, ambiciózus „kimentés szakértő” Mendez (Affleck) áll elő az örült tervel, mi lenne, ha egy sci-fi filmforgatás álcája mögé bújva deportálná haza a bajba jutottakat. Dokumentarista, száraz tényeken alapuló mű, minden kockáján meglátszik a gondos odafigyelés. Színészek jó választásnak tűnnek, a jelmezek tökéletesen hozzák a korszak örült divatját. Ben barátunk rendezésből megint ötösre vizsgázik, amit hozzá tud még tenni egy közel-keletes filmhez az a plusz humor. A feszültség végigjárja a filmet, ha hibát kellene keresni benne akkor azt mondanám, a vége egy kicsit közhelyes, de melyik amerikai filmnek nem az!?

Minden benne van, ami egy drámában kell, kötelező darab. Nem mellékesen a legjobb filmnek járó szobrocskát is megkapta.

tás

To Rome with Love (2012)

Rómának szeretettel

Rendezőnk mire az olaszokhoz ért, kedvet kapott újra eljátszani egykori karakterét.

A történetekben akad öregedő építész (Alec Baldwin), aki múltbéli szerelme illatát keresi a házak között, van aki zuhanyzó alatt éneklő opera énekes menedzselését forgatja a fejében (Woody Allen), de olyan is helyet kap a műben, akit a nagyvárosi hírnév szippant be egy rövid időre (Roberto Begnini). Sokszereplős római szerelemes tévéfilmet láthatunk olasz, amerikai, spanyol színész kiválóságok tolmácsolásában.

A központi szál az, hogy hányféle képpen lehet Rómában szeretni élőt, tárgyat, fogalmat. Woody fanyar humorát jól tükrözik a scénák, nem egyszer rugaszkodik el a valóság talajáról. Színészvezetés pazar, a helyszínek gyönyörűek, látszik, van szeme az öregnek hozzá. Viszont összességében valahogy az egész nem áll össze. Szerintem a túlontúl teátrálisság az, ami befészkelődik a fogaskerekek közé, rontva ezzel az élményt. Ami viszont piszkos jó választás volt, az Begnini ala' olasz mentalitás.
Nem Allen legjobb filmje, de remekül illeszkedik a rendezők európai repertoárjában és remélem Oroszországig is eljut majd.

The Descent (2005)

Hat csini csaj elindul az Appalache-hegységbe egy barlang túrára. Minden évben elmennek valahová, most először viszont azóta, hogy Sarah elvesztette a családját egy autóbalesetben. 

Juno, a túravezető, hogy kicsit dobja a hangulatot, egy olyan barlangba viszi őket, amit még nem is térképeztek fel. És TÁDÁÁÁÁM', lesz nagy sziklaomlás, már csak előre visz az út. Közben kiderül pár dolog a csapattagokról, ki-kinek a férjével, hányszor a másik háta mögött, stb. 

Fogy a türelem, ahogy a felszerelés is, majd a húr (esetünkben kötél) egyszer csak elpattan és az ölelő baráti kéz egy idő után már nem csatlakozik szorosan a vállizülethez.

Szerintem az évtized legjobb horror filmje és ennyi! Nem mondok róla többet, itt fontos a meglepi. Ha szeretsz borzongani, ezt a filmet nem szabad kihagyni, de gyenge idegzetűek kerüljék.

Jumanji (1995)

Robin Willams rengeteg közhelyes vígjátékkal próbálkozott fennmaradni a 90-es években, ez talán az egyik legjobban sikerült film a tarsolyából.

A nyápic Alant (még nem Williams) mindenki utálja a suliban, mart apucinak cipőgyára van. Iskolatársai mindennap jól helybenhagyják, persze ha nem bújik el előlük. Az egyik ilyen bújócska során akad rá egy régi társasjátékra, ami felkelti főhősünk érdeklődését. Alan egyetlen barátjával, Sarahval kezd neki a játéknak, a tábla kinyitása után beszippantja a játék a fiút. Csak 30 évvel később kerül elő a már felnőtt Allan (már Williams), amikor Peter és Judy (még nem kalácsképű Kristen Dunst) újra elkezdi a játékot. A társaság kiegészülve a felnőtt Sarahval egy igazi fergeteges kaland lavinát indít el játékukkal, amire kisvárosuk nem igazán van felkészülve. Ötletes történet, szédületes kivitelezés, főleg az, ahogy rászabadul a dzsungel a városra. Viszont egy idő után unalmassá válik a gyengére sikerült animáció dömping (Mondjuk a film majd húsz évvel ezelőtti) és a néző már nagyon várja mi is lesz a film vége. A mozi többször egy abszurd vicc határán egyensúlyoz, ezért a néző sokszor felteszi magában kérdést, hogy: "most mi van?"

Gyerekmesének túl fantasztikus, fantasztikusnak meg túl gyerekes.

Tás