Robin Willams rengeteg közhelyes vígjátékkal próbálkozott
fennmaradni a 90-es években, ez talán az egyik legjobban sikerült film a tarsolyából.
A nyápic Alant (még nem Williams) mindenki utálja a suliban,
mart apucinak cipőgyára van. Iskolatársai mindennap jól helybenhagyják,
persze ha nem bújik el előlük. Az egyik ilyen bújócska során akad rá egy régi
társasjátékra, ami felkelti főhősünk érdeklődését. Alan egyetlen barátjával, Sarahval kezd neki a játéknak, a tábla kinyitása után beszippantja a játék a
fiút. Csak 30 évvel később kerül elő a már felnőtt Allan (már Williams), amikor
Peter és Judy (még nem kalácsképű Kristen Dunst) újra elkezdi a játékot. A
társaság kiegészülve a felnőtt Sarahval egy igazi fergeteges kaland lavinát
indít el játékukkal, amire kisvárosuk nem igazán van felkészülve. Ötletes
történet, szédületes kivitelezés, főleg az, ahogy rászabadul a dzsungel a
városra. Viszont egy idő után unalmassá válik a gyengére sikerült animáció
dömping (Mondjuk a film majd húsz évvel ezelőtti) és a néző már nagyon várja mi
is lesz a film vége. A mozi többször egy abszurd vicc határán egyensúlyoz,
ezért a néző sokszor felteszi magában kérdést, hogy: "most mi van?"
Gyerekmesének túl fantasztikus, fantasztikusnak meg túl
gyerekes.
Tás
