A világhírű tolvaj, később CIA ügynök, Napoleon Solo (Henry Cavill)
küldetése, hogy egy ex-náci atomfizikus lányát menekítse ki
Kelet-Berlinből. Gaby Teller (Alicia Vikander) talán közelebb juttatja a
lány apjához. Az orosz fél is érdekelt az ügyben, a legjobb ügynökük
üldözi őket fél Berlinen keresztül, de az amicsi és a lány átjut a
falon. A két ügynök már másnap találkozik, a főnökeik azt akarják,
együtt dolgozzanak a "nagy ügyön", vagyis buktassák meg azt a nemzetközi
terrorszervezetet, akinek Gaby apja tervezi az atombombát. Elindul a
kémesdi, országhatárokon át, az óra meg ketyeg.
Nincs új a nap
alatt. Guy Ritchie-nek sem sikerült semmit hozzátenni a 60'-as években
futó sorozathoz. Ahhoz nem volt szerencsém, a Mission: Impossible
sorozathoz volt hasonló, elvileg. A főhőst, Solo karakterét maga Ian
Fleming eszelte ki, amolyan amerikai James Bond-nak. Ehhez jött akkor
(és most is) az orosz ügynök, Illya Kuryakin, az egyszerű recepthez
hozzácsaptak egy jó csajt és mehetett is a széria vagy száz részen
keresztül. Guy Ritchie pedig felrázva, de nem keverve szállítja nekünk a
2015. évi verziót.
Állítólag egy sorozat epizódot nyújtott el egy
teljes estés mozivá. Ez meg is látszik a nem túl bonyolult történeten.
Láttunk már ilyet elég sokszor. A mozi legnagyobb erőssége a korszak
hangulatának megjelenítése. Annyira a hidegháborús 60'-as évek, hogy
szinte már a szagát is érzem. Eszméletlenül korhűek a helyszínek, a
ruhák, a szemüvegek, stb., a betétdalokról nem is beszélve. Erre még
Calvill karaktere rátesz egy lapáttal, Solo szerepét egy úriszabó
illesztette a széles vállaira. Annyira jól alakítja az nőcsábász/playboy
ügynököt, hogy egynémelyik James Bond színész sírva könyörgött volna a
receptért.
A nagy ellenpont meg olyan, amilyennek egy orosz ellenpontnak
lennie kell (nagy, erős, kemény orosz akcentus, előbb üt és aztán
kérdez személyiség).
A mindig aranyos Vikander sajnos nem látszik ki a
két főszereplő mögött, sokszor a jelenete kimerül a pofavágásban és a
fintorgásban.
És akkor jöhetne a helyzetkomikum, a két teljesen
különböző karakter hogyan oldja meg a problémákat, hogy piszkálják
egymást, kinek jobbak a kémes szerkentyűi? Na, itt már találunk hibákat,
illetve mindenhol máshol sokszor látott közhelyeket. Ebből a
szempontból semmi eredeti nincs benne, Ritchie saját stílusa meg pláne nem
látszik.
Gyenge sztori és kiszámítható viccek vs. hangulat, stílus és
látvány? Én döntöttem, magam is meglepődtem, de tetszett. Igazi egynyári
akcióvígjáték. A berlini autós üldözés (trabant és wartburg csata)
miatt már megéri megnézni.