Rendesen magyar ez a film. Szervét Tibort még tejesdoboz hátulján is elnézném egy darabig, tehát adtam neki egy esélyt és most már csak azt kell eldöntenem, megbántam-e?!
A történet szerint Légiós (Lengyel Ferenc) egy belvárosi parkoló fura ura, az autók között felállított lakókocsiban éldegél nagy magányában. Reggelente kávéval a kezében álldogál a napfényben, macskára lövöldöz, hogy megvédje a madárfiókákat és búsan néz maga elé.
Aztán jön a kemény üzletember, Imre (Szervét Tibor), aki pont arra az egyetlen helyre akar beállni ezernyóccszázakárhányas' Fordjával, amit Légiós senkinek sem enged. Mármint odaparkolni.
Meg is van az alapkonfliktus, a geci bizniszmen' harca a magányos, végtelenül szomorú kisemberrel.
Lassú felvezetés után unalmas tetőpont és langymeleg tanulság. Ha van egyátalán.
Pedig első pillantásra minden tuti, Szervét megerőltetés nélkül hozza a karaktert, Lengyelnek is elhiszem, hogy szenved, a mellékszereplők is érdekesnek mondhatóak.
A zenére nem emlékszem, de ez jelentheti azt is, hogy nem rossz, az operatőri munka csak azért nem oké, mert nekem már sok. Mintha most tanulta volna az új trükköket és mindent kipróbált volna, itt egy premier plán Légiósról, majd egy lassított sétálgatás amott, stb.
A cselekményt ráadásul nem is lehet látni a sok utalástól, meg metaforától (macska-madárfióka, parkoló (lakókocsi)-minimalista stílusú szuper iroda, egyszerű tag-gazdag tag, öltöny-löttyedt seggű melegítő).
Nem vígjáték és és nem is dráma, marad egy kora délutáni tv film.
Talán nem bántam meg...talán...de nem nézném meg újra.
