Jay (Maika Monroe) átlagos tini a kertvárosból. Amikor épp nem a barátaival lóg, egy új sráccal randizgat. A kapcsolat betetőzéseként jöhet a szex a kocsi hátsó ülésén.
Az aktus utáni cirógatás viszont kloroformmal és székhez kötözéssel végződik, ugyanis a srác tartogat egy kis meglepetést Jay-nek. Nem fogja bántani, inkább megmutatja, ki fogja majd bántani, ha egyszer utoléri. Mivel a srácon lévő átkot most már Jay kapta meg. Az üldöző bármilyen alakot felvehet, szóval ha feléd cammog valaki, inkább kezdj el futni.
Nem egy szokványos sztori és nem egy szokványos horror film. Hamisítatlan nyolcvanas évek, mind hangulatban, mint a szinti-poppsos zenát illetően, akárcsak a rendező előző filmje.
Attól függetlenül barmi félelmetes, hogy nem repkednek benne a testrészek és egyéb belső szervek. A hangulat és a főszereplő gyerekbanda teszi egy félelmetes élménnyé. A néző már ugyanúgy lesi, ki van a képen, aki "nem odavaló", mint maga az áldozat. Hopp, ott a válla fölött mozog valami...nézz már hátra, he', ne a tengert bámuld, amikor tudod, hogy valaki követ.
Ettől függetlenül a főszereplők nem kétdimenziósak, Jay pl nagyon is felfogja, ha átadja az átkot másnak (ahogy azt ő kapta), akkor annak a haláláért ő lesz a felelős. Szóval inkább felveszik a harcot. Ebben King "It" c. könyve ugrott be egyből, ahol a gyerkőcök maguk oldják meg a problémákat, a felnőttek ezt úgysem hinnék el.
Borzongatóan egyszerű és nagyszerű mozi, mindössze 2 millió dollárból. Ez ám a teljesítmény. Meg az, hogy már az első öt percben majdnem kikapcsoltam, annyira ijesztő volt a csaj a tengerparton...már ami maradt belőle. Persze én nem féltem, kemény vagyok, sose voltam ijedős.
Az ellenkező állítások hazugságok mind, a biztonság kedvéért le is tiltottam a kommentelést:)!
