Lasse Hallström mindig is híres volt arról, hogy igazán színes képkockák kíséretében csavargatta a néző szívét. Ráadásul ebbe a művében egy igazán szívszorító igaz történet csomagolt, egy kutya és egy ember kötelékéről.
Parker Wilson (Richard Gere) minta apa, férj és emellett még a zene professzora is. Egyik nap ez a jóra való ember gazdátlan ázsiai kutyakölyköt talál a vasútállomáson. Ettől a naptól kezdve a kutya és a professzor között szoros barátság alakul ki. Ezek után Hacsi minden reggel kikíséri az állomásra, délután háromra pedig visszamegy elé. Még ha véletlenül nem is érkezik meg a gazdi.
Ez a film tipikusan példája a figyelem elterelő műveknek. Hiszen családi filmként induló képkockák mögött a zeneszerző már folyamatosan adagolja nekünk a mélabús dallamokat. Egyszóval, hogy dráma lesz a vége az borítékolható.
