Stephen King novellája (Csontkollekció, 1985) alapján készült mozi. Legyünk őszinték, King történeteit a legtöbbször nem tudják jól megjeleníteni a filmvásznon. Egy-két jól sikerült próbálkozás akad (Halálsoron, A remény rabjai, stb), de két tucatra jut egy tuti és ez nem jó arány.
Bizakodásra adhat okot, hogy a filmet Darabont rendezte, mint ahogy a fentebb említett kettőt is (+ott sertepertélt a Walking Dead háza táján, mint rendező/író/producer).
A történet finoman szólva sem bonyolult. Egy óriási vihar után, apa és fia a helyi áruházba megy, hogy feltöltsék a nyaraló készleteit.
Hirtelen köd ereszkedik a kisvárosra és akkor elszabadul a pokol. Aki kimegy, nem jön vissza, de nem azért mert eltéved...
Ahogy az már lenni szokott egy ilyen világvége hangulatban, a bentiek idegei szépen lassan kezdik felmondani a szolgálatot, a jóravaló kisvárosi polgárokat már nem csak a ködből kinyúló csápok tizedelik.
A pár, még egyenlőre normális főszereplő rájön, talán kint a ködben nagyobb biztonságban lennének, mint bent a sok szektás, a Végítélettől megrészegült idióta között.
Nos, a novella jobb. Ha a film után inkább elolvasnád, máris megérte megnézni.
A CGI szörnyek gyengécskék és kicsit el is nyújtották a játékidőt, de mindezek mellett egyszer talán nézhető. Horrornak semmiképpen sem nevezném, az egyetlen félelmetes benne az, hogy az ember menyire meg tud zakkanni nyomás alatt.
Ahogy Melville mondta: "inkább alszom együtt egy józan kannibállal, mint egy részeg kereszténnyel"...és milyen igaza van.
