Szerintem az öreg bácsi maga az atyaúristen, és avégett csukol, hogy a férfigyilkos véresfehércselédek megemlegessék. A fán azért lakik moha, hogy leseljen, a pásztorlány katicája pedig maga a nagybetűs rámutatómagatartás. Élet van a vízhalál után: gyanús ugyanis a disznóherék limbije.
A Hukkle címe Zen egyébként, csak a Pálffy György képregényrajongó rendező (nem mintha a baj lenne a becéző singultusszal) inkább beédesített. Életkrimi a Hukkle. Falusi angyalcsinálós horror. Szárnyat molyolnak méregből az asszonyok, és, jó vidéki szokás szerint, eközben száműzve van a beszéd. Ámde ott marad látásnak a háttérzaj. Tömörkény írt képpel ennyire: "Az öreg fák korhatag belsejéből sötét éjjelenként világosság tör elő, olyan, mint a holdfény, kísérteties és szomorú".
No lám, nem is kerestük, mégis meglettek a Hukkle kábékoordinátái!
Ha nem láttad, nézd meg: legalább utálhatod. Mindendíjas csendmozi - Tarr Béla betért egy ofotértbe, s a szemésze tanácsára rájött, hogy bzmeg, vannak színek.
(ui.: Amikor a kocsik visszatolatnak a kombájn elől, az maga a legnagyobb rekeszizomra mért csalánverés. )
