The Squid and the Whale (2005)

A tintahal és a bálna

Woody Alllen nem lehet másolni vagy utánozni, de még is sokan megpróbálják.

A New York-i kertváros egyik szebb napokat is megért csodabogarai a Berkman família. Hiszen a felnőttek és a gyerekek is levegővétel nélkül képesek órákat beszélni Kafkáról vagy más híres szerzők műveiről.  (Mondtam, hogy tiszta vúdi' ) Viszont a család széthullása elkerülhetetlen, anyuci (Laura Linney)a teniszedzővel (az egyik Baldwin) kamatyol, apuci (Jeff Daniels) pedig egyik helyes tanítványát (Anna Paquin) készül felcsípni. A gyerekek a saját szexuális forrongásaik közt próbálnak kötődni valakihez vagy valamihez (macska), van aki az egyik szülőt gyűlöli és akad aki a Filiszteusokat.

A feltörekvő tehetségek és öreg rókák próbálják felszítani a páratlan forgatókönyv tüzét, de sikertelenül. Sajnos nem áll a kamera mögött egy olyan karmester, aki „ízt” tudna bele vinni a filmbe. Néhol lapos és unalmas, mint sehova se akar kilyukadni, vagy nem merne állást foglalni. Na ne már, hogy a kommersz társadalom hibája a családszéthullás, ugyan ezt a buta amerikaiak se kajálják be. Sőt, nincs eleje se vége.

Talán csak a tanulság miatt nézhető, de főleg azoknak, akik már átestek ilyen szituáción.

In the Blood (2014)

A karibi nászúton a férj (Sam Gigandet) eltűnik, a felesége pedig (a női Jason Statham, vagyis Gina Carano) elindul megkeresi. Szétcsap az idióta nemamerikaiak' között, ott, ahol minden ház egyforma, mindenki drogból és a rosszlányokból él. Így megy ez arrafelé.

Nagyon jó film lenne...ha betartaná az íratlan szabályokat. Az akciófilm íratlan szabályait. Pl nem szabad túl sokat drámázni, sem Carano, sem az aktuális társak nem túl jó színészek, Gigandet meg keveset szerepel, de mondjuk ő sem egy színész óriás. 

Szóval van egy újnak nem mondható, de hálás alapanyag (ismerős eltűnik külföldön, mindenki nem angolul vartyog, senkire nem számíthatsz, minden rendőr korrupt, közben egy szuper harcias amazon vagy, aki kellő erővel oda tud ütni), de pont nem azt csinálták vele, mint amit kellett volna. 

Bunyózni, lövöldözni, autósüldözni'. Igényes akciófilm nem attól lesz valami, hogy abban kevesebbet verekednek és elrévedve tekintgetek a naplementébe, "jaj, vajon hol lehet az én kis férjecském, akinél én kétszer vastagabb és keményebb vagyok"?!

Látom, mit akartak, pontosabban mit szerettek volna kihozni belőle, de nem jött össze, katyvasz lett csak. Kár érte, kellenének a csajos akciófilmek is, amik azért elég ritkák a moziban.
Egy aranyköpés azért megmaradt, ez egész jó: "Survivorrs have scars! Losers have funerals!"

Amúgy inkább nézzétek meg ezt, itt is Carano a főszereplő, de ennek ellenére jó kis film lett.

Europa Report (2013)

Alapmű, a szó nem kultfilm' értelmében. vagyis vissza a sci-fi alapjaihoz, igazi tudományos-fantasztikus vonal. Semmi űrlény, űrharc, időugrás, vagy hasonló amerikaiasságok, Alien helyett leáll a kommunikáció a központtal, ami legalább annyira veszélyes, benzin kerül a szkafanderre űrséta közben, szóval idegen offenzíva nélkül is lehet veszélyes és izgalmas a világűr. 

Követjük a tudósokat a Jupiter Európa holdjára, hogy a feltárt jégmező alatti vízben az élet jeleit kutassák. Ha nem is hangzik túl izgalmasnak, attól még az, uh. nyugodtan nézd meg.

Cashback (2006)

Visszajáró pénz

Az alacsony költségvetésű művész mozik általában nem szoktak vonzani. Meg is indoklom, hogy miért.

Főszereplőnk egy nap úgy dönt véget vet a végsőstádiumú párkapcsolatának. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha ezek után nem gyötörné koros álmatlanság az egyetemista fiút. Ezért úgy dönt, kihasználja a megmaradt nyolc órát és éjszakai műszakot vállal a közeli szupermarketben. A hosszú unalmas műszakok túlélésére egy különleges képességet fejleszt ki, megállítja az időt. Így éli ki a bolt vendégein művészi hajlamait és eközben rájön, hogy a bánatára legjobb gyógyír a pénztároslány (Emilia Fox). Sean Ellis direktor úr kis költségvetésű filmjét az teszi naggyá, ahogy az ismeretlen színészeket szinkronba hozza. Az angolos nyerseséget vegyíti az álmosító kamerával megkomponált nyújtásokkal és valami életszerű cukormázzal vonja be.

Hogy jó film-e, szerintem nem! Hogy különleges-e, meglepően igen! 

Feketeország

Fekete országot álmodtam én,

ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete
fekete
fekete, fekete, fekete
Fekete ég és fekete tenger
fekete ház és fekete fák
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.

Idáig egy levegővel, fekete helyett fekete-fehér norvég mintával helyettesítve, mondd el, kérlek.
Ha nem megy, nézd meg inkább a Feketeországot, ha nem is élőben, a jutúbon' mindenképpen.

Ádám almái (2005)

A helyszín egy vidéki plébánia, a szereplők pedig Adam, a 12 hét közmunkára ítélt neonáci, Khalid, a multigyűlölő iszlám bevándorló, Gunnar, a piás-kleptomán ex-teniszező, Sarah, a szexmániás, a cinikus helyi orvos és nem utolsó sorban, Ivan, egy másik valóságban élő plébános. 

Amikor Adam megérkezik, még kissé tanácstalanul szemléli az ugyancsak deviáns viselkedésük miatt odakerült csapattagokat, ám hamar rájön, mi is az ő küldetése. Minden erejével igyekszik megtörni Ivan (Mads Mikkelsen) hitét. 

Be akarja bizonyítani, ha valóban a Sátán műve a sok rossz, ami a világgal történik - ahogy azt Ivan hiszi - akkor is Isten hibája az egész, mert ő szolgáltatja ki a gonosznak (a világot...és persze Ivánt). A világ beteg és az egész Isten miatt van, Ivan pedig hazudik önmagának, ha ezt nem látja be. 

Ezt igyekszik Adam (Ulrich Thomsen) beleverni - sokszor szó-szerint - a pap fejébe. 

Ám mint a Bibliában Jób, Iván sem törik meg, a "gonosz" minden próbálkozása ellenére kitart Adam mellett és ösztönzi az általa ráruházott küldetés befejezésére. 

Adam feladata, hogy süssön egy pitét abból az almából, ami a kertben lévő fán terem. 

Persze a fát férgek lepik el, villám és betegség sújtja, de Ivan ennek ellenére rendíthetetlen. Adamnek sütnie kell, Adam pedig nem akar sütni...

Abszurd helyzetek és sötét humor-féleség jellemzi a filmet. Néha vicces, de mire felnevetnél, már inkább sírnál. 

Ha egy percig komoly is, utána hirtelen vált és történik valami olyan, amire nem számítasz, például elpoénkodik egy véres jelenetet, vagy meglepetéssel csavar egyet a sztorin. 

Vitathatatlanul az egyik legjobb film, amit az elmúlt pár évben láttam, óriási alakításokkal, de ugyanakkor annyira szívfacsaró, hogy még nem bírtam rászánni magam a rendező (Anders Thomas Jensen) többi, (általunk is ajánlott, pl. Zöld hentesek) filmjére, pedig itt sorakoznak a polcon. Állítólag azok nem ennyire "könnyedek". Hát kösz.

Ettől függetlenül nagyon ajánlom!

Gravity (2013)

Gravitáció

Az álomgyári filmkészítés már eljutott arra szintre, amikor bármilyen absztrakt történetből tud grandiózus mozit varázsolni.

A történetből felesleges bármit elárulni, mert lényegtelen, hogy mi mozgatta a szkript írókat. Adott a két főszereplő (Sandra Bullock, George Clooney) különleges kapcsolata, a helyszín a gyönyörű űr. Ellenség a gravitáció, az egyedüllét és persze isten útjai kifürkészhetetlenek. A színészek szinte a mozi 80%-át szkafander alatt töltötték, tehát olyan nagy bravúrokról azért nem beszélhetünk. Sandra hozta a Féktelenül szériából a szokásos karakterét, a rendező meg közben azt ordibálta: „Riplisebben'!” A zseniális képeken már egy vállrándítással átmegyünk, hiszen alap dolog egy sci-finél. Talán az atomszféra, ami odaszegezi a tenyereket a szék karfájához és moziból kijőve ha volt is a fejünkben űrutazási kényszer, ezután biztos kitörüljük a bakancslistáról.

Látni kell az biztos, de szerintem jó darabig elég lesz egyszer.