Egy romokom a magyar karrierista 30-as korosztályról, a szorongásokról és a kapuzárási pánikról.
András (Csányi Sándor) a honi szappanopera szerző, boldog és stabil kapcsolatban él az ő Lillájával (Tompos Kátya). Egy napon azonban Lilla bejelenti, hogy állapotos és Andrásba lelkivilágában elindul valami változás. Ezután pedig főhősünk minden egyes reggel más Lilla mellette ébred és elkeseredett, küzdelem veszi kezdetét, hogy megtalálja az igazi szerelmét.
„Óh! csak Lillát hagytad volna..”
Mint ha András múzsája Csokonai Lillájának 21. századi reinkarnációja lenne. Mert ugye bár mit ér a tökéletes élet a tökéletes társ nélkül, de néha szokták mondani kincs ott van előttünk csak mi nem látjuk a fától az erdőt, meg hasonlók. Na ez mű is egy ilyes fajta anekdotát mesél el és nem véletlen, hogy eme prózai művet hoztam fel, amely nagy királya már megint csak jó magyar honban kell keresni. Ugyan is filmünk is Mikszáth féle zsáner útját járja be, néhol humoros, keserű és van biz ám csattanója is.
