Hitler és közvetlen hozzátartozóinak részetekbe menő bemutatása nem egy hálás feladat. Pedig ez a mű nem kevesebbre hívatott, mint a Fürert az utolsó óraiban, bukásra kárhoztatva bemutatni.
1945-ben járunk a németek már elbukták a háborút. Hitler (Bruno Ganz), családja és közvetlen beosztottjai egy berlini vezetőségi bunkerbe ássák be magukat, mit sem törődve azzal a ténnyel, hogy a város lángokban áll. Közülük néhányan és a helyi Jugendek hisznek még a fordulatban, de a realitás nem ezt mutatja. Az oroszok már a „spájzban” vannak, egyre több német katonatiszt és diplomata adja meg magát az előre nyomuló szövetségesnek. Hitler viszont a precízen megtervezett öngyilkosság mellet dönt és hű társai Braun és Goebbels-ék is követik vezetőjüket a halálba és nem hajlandóak kapitulálni.
Hitler utolsó óráinak szimfóniáját az utódnép tökéletesen varázsolja vászonra. Apróságokban elveszés, pontos történelmi hűség, szigorú egyenes játék jellemezi a filmet. A forgatókönyv pedig a „Nem hal, nem lát és nem beszél” elvet követi.
Tökéletes és felkavaró képsorok szoros egymásutánja, németes barokk világgal.
