Látván a Jakson által felépített Gyűrűk ura és Hobbit gigaeposzait, nehéz olyan fantasy filmet találni ami egy napon említhető lenne az univerzum látványmesterének műveivel. De én még is megpróbálkozom lehetetlennel.

A film kezdete teljesen belesimul a kilencvenes években tonna számban készült kaland filmjei közé. Az izgalom onnan kezd tetőre hágni, ahogy megjelenik a vásznon Drako. A tökéletesen életre keltett animáció és a különleges hanghordozás (Sean Connery – Sinkó Imre) elementáris erővel hat a valamire való Fantasy falóra. A történetre kár szót pazarolni, ami ebben a műfajban nem is alap követelmény, de valahogy a műbe ékelődő misztikum átlendít a holtponton és ezután már nagyon élvezhető a dolog.
Korát meghazudtoló "one-dragon-show", de még is olyan gyermeki bájossággal vegyül, hogy az szinte már könnyfakasztó.
