A csóró fiatal pár, Alice és John életét felemészti a mindennapi küzdelem a sárga csekkekkel. Hiába az Alótőgyesi' főiskolai végzettség, Alice nem kap munkát sehol, John pedig egy sales cégnél öreg embereket zaklat telefonon, hogy vásároljanak.
Egy autóbaleset után a kábult Alice betéved egy boltba, ahonnan meglovasít egy csillogó teáskannát.
Mire John hazaér, hogy közölje, kirúgták, Alice rájön, ahányszor fájdalmat okoz magának, a csoda teáskanna ontja magából a dollárokat.
Mire John hazaér, hogy közölje, kirúgták, Alice rájön, ahányszor fájdalmat okoz magának, a csoda teáskanna ontja magából a dollárokat.
Előkerülnek tehát az ollók, kalapácsok, fűrészek és akkor még nem is mondtam a durvább dolgokat. Egyre jobban belemelegednek a fájdalom okozásba, a fájdalmas vég elkerülhetetlen.
Ötletes a sztori, ez mindenképpen pozitív. Végig is néztem, habár a teásköcsögből a film közepére elszállt a kraft, amiért kár, a jó színészek és a tuti ötlet megvolt.
Nem igazán tudta belőni a film, hogy mi is akar lenni igazából. A vicces jelenetek ellenére sem nevezném vígjátéknak, drámának sem, ahhoz túl sekélyes.
A nagy konklúzió, hogy a pénz nem minden, a töménytelen pénz pedig meghülyít, bele van tolva a néző arcába, sokat gondolkodni nem kell.
A megvalósítással van bajom, túlontúl hülyék a karakterek, hogy szerethetőek legyenek, így a végére már inkább idegesítettek a csetlés-botlásaik.
Adj neki egy esélyt nyugodtan, hátha neked jobban bejön. Unalmas estére megfelelő lehet.
