Clive Owen azoknak a színészeknek a prototípusa, akik mindig egyenletes és megbízható teljesítmény nyújtanak a legrosszabb filmekben is.

Film alkotói az ír harcos mentalitást sikerült olyan okos és egyszerű megoldásokkal tenni a vászonra, mint a késleltetés vagy éppen a kihagyás (a gyilkosságokat szinte sosem látjuk). A két főszereplő játéka remekül kertezi a sok érzelemmel körített történetet és ezért a szájukból hangzó minden mondatot elhisz a néző. Talán a témaválasztás ami igazából nem fekszi a gyomromnak, mert ugye én nem igazán vagyok ír és polgárháborút se láttam még közelről.
Kémes, nyomozós filmnek nem elég feszes, egy drámának viszont sokkal karakter központúbbnak kellene lennie.