Elérkezett a várva várt nagy pillant, amikor is megérkezett a magyar mozikba Középfölde „birodalomvisszavág”-ja!
Peter Jackson rendező (producer, fantasy atyaúristen) ügyes kézzel megtartotta az izgalmas részeket a könyvből és a maradék játékidőt telepakolta új és leporolt régi szereplőkkel + nyakon öntötte egy kis kötelező romantikával. Persze ez nem ment a minőségi akció rovására, mert rendezőnk tudja már, mi az a csízió. Arról igazán nem ő tehet, hogy ez az univerzum harcról, háborúkról és férfiakról szól.
A film minden egyes percére oda lehet biggyeszteni a váratlan jelzőt, hiszen ismeretlen lények vagy halvány utalások elevenednek meg a vásznon.
Míg a díszes társulat eljut a Magányos-hegyre addig nem éppen békés tündékkel, Tóváros bosszús népével, vagy haragtartó orkokkal gyűlik meg bajuk. Tetejében Gandalf (Ian McKellen) is kiválik a szövetségből, hogy Radegast barátjával sötét dolgok után kutasson Dol Guldur elfeledett tornyában.
A mozi csúcspontja szerintem a hordó úsztatásos jelenet, amely kivitelezésébenJackson úrnak már megint sikerült maradandód alkotnia és remélem, nem csak a rajongó társadalom lélegzete áll majd el tőle.
De mégis, ez a film Smaug megelevenedésének jutalom játéka, hisz csak úgy röpül az idő miközben a ravasz sárkány Bilbóval (Martin Freeman) bíbelődik. Eközben pár mérfölddel arrébb az alacsony méretű baráti társaság élükön az Aragon pótló Bárddal (Luke Evans) Középfölde Velencéjéből próbál meg emberpróbáló bátorsággal kijutni.
Arra jöttem rá, hogy milyen pofon egyszerű kritikát gyártani. Le kell gyalázni, válogatott közhelyekkel minden rajongó táborral rendelkező művet. Hiszen a fanok úgy is csak morognak rajta egyet, a többiek meg ezek után úgy se nézik meg filmet és soha nem tudják meg, kinek van igaza.
